Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Zsemlye János: Az 183l-es kolerajárvány Abonyban
„ KIT EZ EMELET KÉPEZ ISTEN S IG ET IMÁLDVA AZ ABANYI HIV NYÁJ 1831.-DIK ÉVÉBEN A CHOLERA SZÜNTÉVEL HALADÓ OLTÁRT EZZEL ÖRÖKÖSITÉ SZIVÉBEN" A harmadik temető — a zsidók kolera-temetője — tulajdonképpen a mostani zsidó temető. Erről így szól a krónika: „Ez a temetőhely képezi alapját mai sírkertünknek, mert a vész elmúltával, mivel a régi temetőben úgy sem volt már hely, e mellett vett a Chevra telket temetőnek." Mind a katolikus, mind a református iratanyagban megjelölik azokat a halottakat, akik nem odavalósiak voltak. Azzal a meggyőződéssel zártam le a halottak névsorát, hogy ennél valószínűleg többen haltak meg a járvány során a már említett körülmények miatt. Nyilván voltak eltitkolt betegek, sőt a legszegényebb néprétegekből talán nyilván sem tartott, vagy be sem jelentett halottak. Ugyancsak növeli még ezt a számot az otthonuktól éppen távollevő, de a járványnak esetleg áldozatul eső fuvarosok, katonák, diákok stb., akikről az abonyi anyakönyvi bejegyzések nem tudnak. Áttekintve a halottak névsorát a családnevekből ítélve szinte valamennyi régebbi abonyi család felfedezheti név szerint is elődeit e szomorú listán. Rövid tudósítás a járvány utáni közvetlen helyzetről is van: „Hogy mily irtózatos volt a vész városunkban, nemcsak a halálozások száma mutatja, hanem az is, hogy annyi negyed és féltelkes jobbágy család pusztult ki egészen, hogy a vész elmúlása után összesen 11 egész telket tevő mennyiség maradt üresen, melyre az illető földes uraságok nem hoztak betelepülőket, nem is hirdették ki megye szerte, hanem saját zsellérjeiket emelték jobbágyi állapotra." Ebből mindjárt két alapvető következtetés vonható le. Az egyik az, hogy mint írtam, az abonyi jobbágy kora jobbágyságánál valamivel jobban élt. A másik az előbbinél lényegesebb dolog, hogy nagy számú még a jobbágyénál is alacsonyabb sorsú zsellér élt Nagy-Abony mezővárosában 1831-ben. A szörnyű csapás után az élet visszatért rendes medrébe. FÜGGELÉK A kolerajárvány abonyi áldozatai A járvány áldozatainak nevét az anyakönyvekben szereplő sorrendben közlöm, mely egyben az időrendi sorrend is (1831. július 15-től augusztus 23-ig). A római katolikus anyakönyvben valamennyi kolerában elhunyt neve jól olvashatóan megtalálható. A betegség megjelölése „In Cholera". Ahol ezt a jelzést nem találtam, azt a személyt nem vettem kolerás halottnak még akkor sem, ha a halál oka című rovatba semmi sem volt írva. A halotti anyakönyvben szereplők neve a latin névírási szabály szerint — előbb a keresztnév, utána a családi név — van írva. A keresztnevek latin alakban szerepelnek eredetileg, ezért azokat magyarra kellett fordítani. A családnevek esetében a következő probléma merült fel: Az anyakönyv vezetője valamennyi „/'"-re végződő családnevet ,,^"-nal írta, ami szintén a hazai latinos írásmódból eredt. Ilyen vonatkozásban tehát inkább a közismert abonyi családnevek — általam ismert — mai végződési formáját követem. A név helyesírásában előfordulhat tévedés, mert ez a dolgozat nem terjedt ki egyszersmind a
