Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Zsemlye János: Az 183l-es kolerajárvány Abonyban

más részcin. Oka a török hódoltságban, ill. az újratelepülés körülményeiben keresendő.

4 Iparoscéhek működtek a városban.

0 Abony kereskedelmi helyzetét eleve meghatározta nagy létszámú zsidó népessége. Az itteni zsidók szinte autonóm módon — a hitközség élén ún. zsidóbíró állt éltek együtt a lakossággal — történetünk idején zavar és torzsalkodás-mentesen.

6 A kereskedelemből a zsidókon kívül görög nemzetiségű lakosok is élnek. Itt vannak már a zsellérek, akik napszámból élnek és akik elődei a későbbi abonyi proletariátusnak. Elég széles társadalmi réteget alkotnak a szabad juhászgazdák, pásztoremberek, bérlők. Van — valószínűleg elég nagyszámú — helybenlakó cigány lakosa is a városnak.' Mindhárom felekezet — katolikus, református, zsidó — iskolát tart fenn. A városban fogadó és sok csapszék, mészárszék működik. Nagy-Abony virágzó mezőváros volt a kor mércéjével mérve, ezt mutatja gazdasági fejlődése, társadalmi tagozódása. A VÉSZ A XIX. század beköszöntő negyedik évtizede első évének kezdetén — 1831. újév napja — elég siralmas állapotokat talált Abonyban. A megelőző évben szinte valamennyi szarvasmarha elhullott a városban és a környéken.

8 Forrásaink „keleti marhavész'" címszó alatt jelölik ezt a betegséget, más helyeken „pacal-száradásnak" van írva. Az állatállományban totális kárt tett, mert ahol ez kiütött, jószág nem maradt meg. Ebben az időben valamennyi portán található volt tehén, amelynek teje és a tejtermékek a fő táplálékot adták.. . Rossz termés esetén esetleg kizárólagosan is ez jelentette a táplálékot, a szaporulat, a tavaszi vagy nyári vásáron eladható borjú pedig a vagyonkát, amely az élet fenntartásához szükséges volt. 1 Abony a török hódoltság során többször is elpusztult. Utoljára nem is a törökök, hanem az őket üldöző császári hadak égetik fel a szolnoki vár ellen itt átvonuló ban. A „felszabadító" : Rabutin zsoldos hada. Ennek következtében Galanthai Balogh István a helység birtokosa 1711. december 29-én ún. „Szabadlevér-t bocsátott ki, amelyben visszahívja elmenekült jobbágyait, ill. új telepeseket toboroz. Ez az okmány részletesen leírja a letelepedéssel kapcsolatos lehetőségeket. A földesúr kénytelen volt előnyös feltételeket szabni azért, hogy birtoka parlagon ne maradjon. Noha a birtokosok később változtak, és az idők folyamán voltak újabb és újabb megszorítások, amelyek a jobbágyságot sújtották, mégis az itteni jobbágyság sorsa lényegesen jobb volt, mint az ország azon részein, ahol — török nem járván — a jobbágy—földesúr viszony a Werbőczi-féle alapokon nyugodott. (Pest m. Levéltár: Abonyi Lajos: Abonv története. 127—129. Galgóczy Károly, Pest megye monográfusa szerint, akit Abony helytörténetírói hiteles forrásként idéznek. 6 A zsidó közigazgatási autonómia csak azokon a helyeken valósult meg, ahol nagyszámú zsidó élt. Vajda Béla, az abonyi zsidóság történetírója idevonatkozó adatait az abonyi „Chevra Kadisa" gondosan vezetett — előbb héber nyelven, majd később magyarul írt — krónikájából veszi. Az autonómia igazolására — és néha megsértésére is — megtörtént eseményeket is idéz könyvében. (Vajda Béla: A zsidók története Abonyban és vidékén) 7 Ezt a megállapítást éppen történetünk is igazolja. A városi elöljáróság — mint látni fogjuk — a járvány alkalmával külön is meghatározza a cigányok teendőit. Ha csak egy-két család élne itt, a rendeletben aligha szerepelne. Figyelemre méltó még, hogy napjainkig megkülönböztet maga a cigányság is „magyar-cigányokát" (gondolom a II. Józsefi „újmagyar" elnevezésre utalva) és „oláh-cigányokat" akik csak jóval később a Románia felől érkező raj részeként jutottak helységünkbe, még a századfordulón is csak vissza-visszajáró vándorcigányokként. Ez utóbbiak csak később települtek le. H Vö. Balogh—Györe—Készei: Állattartás... 59.