Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Zsemlye János: Az 183l-es kolerajárvány Abonyban
Az 1830—31-es tél tehát minden családnál így vagy úgy nyomot hagyott a vagyoni helyzetben, de lehet, hogy magát a „kitelelést" is megnehezítette. Ráadásul az 1830-as év rossz termést adó aszályos év volt. 9 Júliusban érkeztek az első hírek Felső-Magyarországról, hogy: „. .. némely helyiségben az a biznyos nevű cholera nevű pestises nyavalya magéit mutogatni kezdi. ,,w Ekkor még az első szórványos hírek idején különösebben nagy port nem vert fel a híresztelés. Járvány — vagy ahogy akkor mondták — ragály, olyan régen járt errefelé, hogy még a nagyon öreg emberek is csak hallomásból tudtak róla. Abonyban 1740-ben és 1745-ben volt pestisjárvány, a megholtak száma azonban 1—3% — ami végeredményben nem olyan sok, hogy nyomot hagyna a népi emlékezetben több nemzedéken át. Tgazi járvány — elég gyakran — az állatok között pusztított. Gyerek is halt meg sürün, ősszel meg tavasszal, a hektikások is egymás után, de arra senki sem gondolt komolyan, hogy nemsokára nem lesz ház gyász nélkül Nagy-Abony városában. Július elején érkeztek meg az aratóbandák. Ezek szava már nagyobb súlyú volt, mint a menyecskéket ijesztgető „tót legényeké", akik drótozás közben meséltek, és a híreik is súlyosabbak voltak. Itt most idézem Abonyi Lajost: „Már július elején közhírré terjedett el, hogy Galicziában uralkodó cholera a határszélen Sáros és Zemplén megyékbe átlépett. Ott a népnél azon ostoba gyanú is keletkezvén, hogy ezen nyavalya felbérelt orvosok és csavargók által a kutak megmérgezésével a nép kipusztítására terjesztetik ; valóságos lázadás ütött ki Sáros, Zemplén, Abaúj megyékben, hol minden nadrágot viselő ember, különösen az orvosok, papok, földesuraságok, gazdatisztek,. . . temérdeken nagy kínzással lemészároltattak, s csak fegyveres erővel lehetett a lázadást megszüntetni, melynek vezetői aztán kerékbe törettek, felakasztattak." A kolerával kapcsolatos első hivatalos rendelet július 6-án kelt. Batta főszolgabíró adta ki." Ebben elrendeli, hogy a lakosság más községekbe ne menjen, mivel a Tiszavidéken több helységben kitört a kolera, onnan semmi szín alatt senki be ne jöjjön. Külön is szól ez a rendelkezés az Újszászon—Abonyon átutazó Jász-puszták birtokosairól (ezek Kocsérra jártak), hogy ők a város elkerülésével menjenek földjükre. A rendelet előírja még, hogy a bíró, a nótárius (jegyző) állandóan a városházán tartózkodjanak, valamint rajtuk kívül két kocsi is álljon lovakkal együtt készenlétbe — mint a rendelet írja —, „hogy a leveleket pontosan kézhez vehessék és a szerint intézkedhessenek". Hetedikén megkezdődött az aratás. 12 Ezzel egyidőben találkozunk az első végrehajtandó — és valószínűleg végre is hajtott orvosi rendelkezéssel: elrendeltetett, hogy az aratók ecettel megsavanyított vizet kapjanak, és csak meghatározott időben igyanak. Itt kell szólnunk — a teljesség igénye nélkül — a korabeli vízellátásról. Abonyban a vizet — folyóvíz nem lévén — ásott kutakból nyerték. Ezeknek három fajtája volt. A kopolya-kút, amikor a földbe kb. 1 m átmérőjű „lyukat" fúrtak, mindaddig mélyítve, míg vízre bukkantak. Ez csak ott volt lehetséges, ahol a talaj kemény agyag volt. A következő fajta a tégla-kút: itt nagy gödröt ástak a vízig (ez Abonyban többnyire már iszapos réteg), ide fagerendákból alapot ácsoltak, ez a „sillejtés", és erre rakták a '•> Uo. 10 Uo. 11 Itt követtem Abonyi krónikáját, aki a rendelkezéseket aszerint közli, hogy azt ki vagy melyik szerv adta ki. Természetesen itt is az Utasítás... rendelkezéséről van szó, amelyet ezúttal Batta Sámuel főszolgabíró foganatosít. 12 Abonyi i. m. II. 282—295.
