Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)

KISEBB KÖZMÉNYEK — ELŐADÁSJOK - Balogh Ferenc: A magyar urológia fejlődése a két világháború között

Orvosi Hetilap társszerkesztője. Antal Géza, mint urológus 1884-ben a Rókus kórházban osztályt kapott. 1885-ben már a hólyagrákok esetén végzett parciális hólyagreszekciókról ír. Az urológiai sebészet csaknem minden területével foglalkozó munkái közül kitűnik „A húgyszervi bántalmaknak sebészi kór- és gyógytana" című könyve, amely 1888-ban jelent meg. Talán nem érdektelen a könyv tartalomjegyzékére pillantani, amelyben szó van a húgycsőplasztikáról, a hólyag idegen testek kezeléséről. Hazánkban először Antal Géza végzett cystophotographiát. Amint látjuk tehát úttö­rője volt ő a magyar urológiának. 1889-ben halt meg. Utóda Farkas László, a Farkas­fecskendő feltalálója volt, aki ugyancsak nevet szerzett magának az urológia területén. Nem sokkal később, 1893-ban kezdte meg működését a János kórházban Bakó Sándor, aki 90 ágyas urológiai sebészeti osztályán 1913-ig dolgozott. Az osztálynak azonban nem sok köze volt a sebészethez. Erről tanúskodik az alábbi összeállítás, amely az 1912-ben ápolt betegek megoszlását mutatja. Lues 432 fő Kankó 252 fő Ulcus molle 206 fő Egyéb 130 fő Összesen 1020 fő Az ugyanezen évben végzett műtéti típusok : Tályog megnyitás 110 Kis urológiai beavatkozás 57 Kőzúzás 8 Prostatectomia 4 Összesen 179 A számok azt bizonyítják, hogy a sebészeti tevékenység ezen az osztályon még igen kez­detleges volt. Mégis ez az az időszak, amikor az urológia felszabadult a sebészet és a der­matológia gyámsága alól. Addig ugyanis urológusnak számított a kis urológiával (lues, kankó stb.) foglalkozó venerológus is. Szinte egyidőben, 1913-ban kezdte meg főorvosi működését a Rókus kórház sebészet osztályán Illyés Géza (1870—1951), a János kórházban pedig Rihmer Béla. Ők mindketten tiszteletre méltó odaadással küzdöttek az urológia teljes önállósodásáért. Ez az év — amely éppen hogy megelőzte az első világháború kitörését — sorsfordulót jelent a magyar uro­lógiai sebészetben. Kettőjük közül méltassuk először Illyés Gézát. ILLYÉS GÉZA ÉS ISKOLÁJA Ő a klasszikus magyar urológia megteremtője. Amint Babies Antal mondta, ,,a múlt század végén már ott állott az urológiai sebészet bölcsőjénél". Világhírű, kiváló egyéniség, ezért működését kissé részletesebben ismertetem. 1870-ben Marosvásárhelyen született. Orvosi tanulmányai folyamán Genersich Antal professzor — az akkori idők magyar kórbonctani iskolájának egyik vezéralakja — igen nagy hatással volt rá. Orvosdoktorrá avatása után másfél évet töltött Kéthly Károly professzor klinikáján. A sebészeti szakmá­hoz előtanulmányként fontosnak tartotta a belgyógyászati megbetegedések ismeretét. 1895-ben került át Dollinger Gyula sebészprofesszor 1. számú Sebészeti Klinikájára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom