Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Lambrecht Miklós: Az orvos- és biológiatörténet pozitivista irányzatának néhány előfutára

össze 1784—87-ben (Lipcse). Bővített címe: „Fortsetzung und Ergänzung zu Christ. Gottlieb Jöchers allgemeinen Gelehrten-Lexicon". A szerzőt e „kiegészítések" mellett szótárírói munkássága tette elismert nyelvésszé, akire nálunk Kármán József és Révai Miklós is hivatkozott. A kiegészített lexikont Weszprémi is használta.

11 Az immár 6 kötetes műből meglepő módon csak a 3—6. kötetet adta ki újra H. W. Rotermund 1810—16ban. Végül Adam W. S. Günther (Nürnberg 1848. II. 6. — München 1923 II. 3.) aktív orvostörténész írt egy pótkötetet további kiegészítésként 1897-ben, és így a 7 kötetre duzzadt alapmű — az egyik számítás szerint — összesen 76 000 címszót tartalmazott. Hangsúlyozandó, hogy ez a lexikon nem korlátozódott csak az orvosszerzők összegyűjtésére, hanem kiterjedt mindennemű tudományos mű alkotójára; ez érthetővé teszi a címszavak nagy számát is. Amíg Jöcher egész életét Lipcsében töltötte el, addig Friedrich Boerner (Lipcse 1723. VI. 17. — Lipcse 1761. VI. 30.) csak ott született és halt meg, de közben Helmstedtben tanult az orvoskaron, 1748-ban doktorált, majd 1754-ben meghívták orvosprofesszornak Wittenbergbe, ahol 1756-ban bölcsészeiből is doktorált. Főleg az orvosi irodalom története (medizinische Literaturgeschichte) keretében bibliográfiákat készített. Néhány kisebb „Literar-geschichtliche Abhandlungen": tanulmányt írt az ismert középkori „gyógyító szentekről", „De Cosmo et Damiano" 1751-ben. Utolsó évében szerkesztett egy moralista periodikát „Ergötzungen bei müssigen Studien" címen. Fő műve: „Bibliotheca librorum rariorum physico-medicorum historico-critica", Spec. I—

II. Helmstedt 1751—52 és „Relationes de libris physico-medicis, partim antiquis, partim raris", Wittenberg 1756. Boerner egy évben született Weszprémivel, de jóval fiatalabban, 38 éves korában halt meg, mégis példaképévé vált a mi orvostörténészünknek. Nyilvánvalóan felismerte a történeti-kritikai szellem értékét a boerneri műben, és ezt szerette volna érvényesíteni saját munkaterületén is. Önkritikái készségét dicséri annak beismerése is, hogy ez neki még nem sikerülhet, és némi lemondással Czwittinger igénytelen egyszerűségével, tehát korszerűtlenül állította össze adattárát. A szótár-műfaj egyik speciális, etimológiai válfajának szerzője volt Ludwig August Kraus (Helmstedt 1777. XII. 12. — Göttingen 1845. X. 5.) gyakorló orvos és „Doctor legens" Göttingenben. Tanulmányait Helmstedtben, Braunschweigban és Göttingen ben végezte. Az utóbbi helyen lett orvosdoktor 1808-ban, s ugyanabban az évben és ugyanott magántanár lett a belgyógyászat és gyógyszertan tárgykörből. 1815-től anatómiát és sebészetet is tanított. Közben 1809-ben bölcsészdoktorrá avatták Helmstedtben. Műveiből: „Allgemein umfassendes medicinisches Handlexikon für Aerzte, Wundaerzte, Apotheker..." 1. Teil 1834. (folytatása nem jelent meg). „Allgemeine Nosologie und Therapie". 1839. Fő műve: „Kritisch-etymologisches medicinisches Lexikon, oder Erklärung des Ursprungs der besonders aus dem Griechischen in die Medicin und in die zunächst damit verwandten Wissenschaften aufgenommenen Kunstausdrücke, zugleich als Beispielsammlung fürjedé künftige Physiologie der Sprache." A szerző neve után tisztségei és tudományos társasági tagságai felsorolása található. Az 1. kiadás: 1821. május; a 2. átdolgozott kiadás az előszó dátuma szerint 1826 áprilisában készült el, de csak 1831-ben Anton V. Haykul bécsi könyvnyomdásznál jelent meg (803 lap); a 3. kiadás: 1844. (1101 lap). A vaskos kötet első oldalain mottóként idézte E. M. Arndtot és Adolph Wagnert, akik a műszavak etimológiai ismeretének jelentőségét hangoztatták a jobb megértés ér11 Az 1787. kiad. 4. kötetében; az 1970. bilingvis kiadásban: IV. köt. 266—267.