Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Lambrecht Miklós: Az orvos- és biológiatörténet pozitivista irányzatának néhány előfutára

dekében. A szerző rövid bevezetője tájékoztat a szótár használatáról és saját szófejtéseinek technikájáról, és bár itt néhány lábjegyzetben utal más szerzőkre, külön forrásjegyzéket nem közöl. A hatalmas méretű szótárrész oldalai nincsenek hasábokra osztva. A címszavakat latinosított helyesírással közli, utána a legtöbbnél megadja a görög eredeti szót görög betűkkel, azok ragozását és ahol szükséges a belőlük képzett szóképeket, s mindezek német jelentését — ha kell — körülírással. Helyenként utal klasszikus szerzőkre, megjelölve, hogy milyen értelemben használták az adott címszót. A szófejtések és értelmezések általában tükrözik a múlt század első negyedében használatban levő műszavak fogalomkörét. Ritkán lehet csak hibás értelmezést vagy éppen egy akkor már élő műszó hiányát tapasztalni. így meglepő, hogy a „biológia" szónak nem adja meg tudománytani értelmezését, és ennek megfelelően nem hivatkozik G. Treviranusra, aki pedig már 1802-ben meghatározta ezt a fogalmat és 6 kötetes műve címében is alkalmazta. Annál érdekesebb a „nosos" és „pathos" megkülönböztetése, valamint a „nosokomium", „xenodochium" és hasonló intézmények etimológiai értelmezése.

12 Végül két orvostörténész következik; egyikük sem volt hivatásos historikus, ami azonban egyáltalán nem csökkenti műveik jelentőségét. Kurt Polykarp Joachim Sprengel (Pomeránia 1766. VIII. 3. — Halle 1833. III. 15.) orvosprofesszor, botanikus, orvostörténész. Rendkívül terjedelmes munkásságában megnyilvánuló „irásdühe" már kisdiák korában jelentkezett; 14 évesen „Bevezetést" írt az „asszonyszoba botanikájához". Kezdetben teológiát tanult, majd 1785-től medicinát Halléban. 1787-ben doktorrá avatták, 1789-től rendkívüli, 1795-től rendes professzor lett. Elsősorban botanikát tanított, de 1817-ig általános pathologiát is.

13 Kiterjedt irodalmi munkásságában orvosi (pathológiai, diagnosztikai, farmakológiai) és botanikai művek találhatók; az utóbbiakat Pagel nem sorolta fel, hanem botanikatörténeti müveket ajánlott a forráskutatáshoz. Legnagyobb terjedelmű és egyben legmaradandóbb működése az orvostörténet területén érvényesült. Néhány idevágó műve: „Beyträge zur Geschichte des Pulses". Lipcse 1787.; „Dissertatio história doctrinae medicorum organicae". Halle 1790.; „Beyträge zur Geschichte der Medicin". Halle 1794—96.; „Geschichte der Chirurgie" — ebből az l.rész: „Geschichte der wichtigsten Operationen". 1805. ésa 2. rész, amelyet fia, Wilhelm Sprengel (1792—1828) dolgozott ki, 1819.; „Geschichte der Botanik". Lipcse 1817—18. Fő műve: „Versuch einer pragmatischen Geschichte der Arzneykunde". 1. kiad. 1—3. rész 1792—98.; 2. kiad. 1—3. rész, I—IV. köt. Halle, Gebauer Verlag 1800, 1801, 1803.; 3. kiad. 1—5. rész, 1—6. köt., uo. 1821—28. Ehhez kiegészítés; Burkhard Eble (1799— 1839), 6. rész, 7—8. köt. Bécs,C. Gerold'schen Buchhandlung, 1837, 1840. A 2. kiadásból többkötetes francia fordítás jelent meg 1810-ben, olaszul pedig 1812—16-ban. A könyvsorozat méreteire jellemző, hogy a Sprengel által írt első hat kötet összoldalszáma 3874; ezt egészítette ki B. Eble 2 kötetének 1283 oldala. Ebben az oldalrengetegben ugyan bennfoglaltatik a kötetenként bőven méretezett időrendi áttekintés és regiszter, összesen kb. 300 oldal terjedelemben, de a folyamatos szöveg jó és áttekinthető fejezetbeosztással és tömérdek lábjegyzetével így is rendkívüli szellemi munkabefektetést tükröz. A szerkesztés a regiszterekkel együtt a gyors áttekintést és tájékozódást szolgálja. 12 Magyary-Kossa Gyula Bugát és a magyar orvosi nyelv c. cikkében (1929. 14.) utalt arra, hogy Kraus könyvének „1826"-os kiadása megvolt Bugáinak, és 1855-ig vezetett széljegyzetei szerint, az akkor készült hírhedt „Szóhalmaz"-ának vázlataként alkalmazta. 13 Irodalmi források róla: in Hirsch 1887. 5. köt. 493—4. (J. Pageltől); Dezeimeris, J. E.: Dictionnaire hist, de la médecine. Paris, 1839. 4. köt. 197—202.