Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - May István: Adatok Zay Sámuel komáromi főorvos életéhez

ADATOK ZAY SÁMUEL KOMÁROMI FŐORVOS ÉLETMŰVÉHEZ MAY ISTVÁN A XVIII. század végének jelentős orvosegyéniségei között kell számon tartani a komáromi származású Zay Sámuelt. A Magyar Életrajzi lexikonban (1969. II. 1066.) szerepel ugyan, de Székely Sándor Az orvostudomány történetében (Bp. 1960.) és a Hollán Zsuzsanna szerkesztette négykötetes Orvosi Lexikon (Bp. 1967—1973) meg sem említi. Csupán ásványtani munkásságával foglalkozik Koch Sándor,

1 a hétkötetes Természettudományi Lexikon azonban nem tárgyalja. Életéről Szinnyei repertóriuma

2 is keveset közöl —• még születése és halála adatait sem: eszerint 1788-ban a pesti egyetemen szerzett orvosdoktori oklevelet; 1970 és 1794 között Kecskemét „nagy tiszteletnek örvendő orvosa", majd 1795-től Komárom megye tisztiorvosa és a Péczeli József nevéhez fűződő Komáromi Tudós Társaság tagja volt. Már pályája kezdetén kemény erkölcsi tartásról tett tanúságot. 1790-ben a Belgrádból érkezett munkások vizsgálata után bátran jelentette ki, hogy betegségük, ill. haláluk oka nem járvány, hanem a „sanyarún való élet" és a hideglelés.

3 Orvosi működéséről még egy adatunk van: 1805-ben egy hét alatt gyógyított meg egy némát, egy elmebeteget pedig megfelelő kezelésben részesített.

4 Amikor Kiss János Komáromban meglátogatta — erről a Kazinczy köréhez tartozó papköltő Visszaemlékezéseiben számolt be —, tudós, szerény orvos csodálkozva értesült arról, hogy hallottak ásványtanáról (persze, örömét sem titkolhatta el).

5 Ennek a művének köszönhette, hogy a jénai ásványtani tudós társaság — mint „Nemes Komárom megye érdemes fizikusát" — 1798. június 2-án levelező tagjává választotta.

1

' Még azt is feljegyezték róla, hogy egy „electrica machiná"-t adományozott a révkomáromi iskolának.

7 Két művejelent meg: az említett, Komáromban 1791-ben kiadott Magyar Mineralógia, avagy az Ásványokról való Tudomány és a Falusi orvos pap, vagy olly orvosi útmutatás, mellynél fogva leginkább a Falukon uralkodni szokot nyavalyák orvosoltatnak. Pozsony, 1810. (Csupán a szerző a monogramját tünteti fel.) Ez utóbbi könyve teljesen gyakorlati céllel készült: mindenféle betegség gyógyítására közérthető útmutatást nyújt. Először a diagnózist állítja fel, utána az orvoslás módját közli. A könyv ismerete alapján az orvos megérkezéséig az orvostudományban járatlanok 1 Koch Sándor: A magyar ásványtan története. Bp. 1952. 36. 2 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1892. XIV. 1923. 1757. 3 Hanusz István: Zay Sámuel Kecskeméten. TTK 1889. 402—403. (Cikkét e szavakkal fejezi be: „Sajnálatra méltó dolog, hogy felőle többet kitudni nem lehet ; néma a nép emléke") 1 Magyar Kurír, 1805. 8, 114. 5 Kiss János szuperintendens visszaemlékezései életéből. Bp. OK 1890. 120—121. fi Sz. K.: Régi magyar megfigyelések. TTK 1890. 47. és Magyar Kurír, 1799. 1, 223. 7 Szekeres Mihály: A révkomáromi ref. iskola múltja. SárospatakiFüzetek 1864, 575.