Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Gál Éva: Wallaskay János (1709-1766)
róla, hogy tartalmazta természetesen az orvostudomány ókori és középkori klasszikusainak (Hippokratész, Galenus, Aurelius Celsus, Avicenna, Mesue, Paracelsus stb.) műveit, különféle kiadásokban és kommentárokkal, a régi híres alkimisták és orvosok (Ramón Lull, Bemard de Gordon, Valentinus Basilius, Hieronymus Brunschwyg stb.) munkáit, részben 1500 előtti kiadásokban. A keltezéssel el nem látott kiadványok (amelyeknek egy része ősnyomtatvány volt) és a XVI. században kiadott könyvek száma több mint 350 volt. De Wallaskay nemcsak a régi könyveket gyűjtötte, hanem szemmel láthatóan igyekezett lépést tartani kora tudományával is. Könyvtárában mintegy 600 kötetet tettek ki az 1700 után megjelent munkák, köztük az egészen friss, 1740 után megjelentek. Ezek között volt például Boerhaave 1751-ben Amsterdamban kiadott Methodus studii medici c. könyve, Thomas Schvencha, Haematologia, sive sanguinis história c. munkája (Augsburg, 1751), Friedrich Hoffmann számos írása (Opera omnia, Genf, 1740. Diaetetica, Jena, 1741, Chymia rationalis et experimentális, Leyden, 1748), Dániel Friker Succincta commentatio de pleuritide ejusque curatione c. könyve (Frankfurt, 1740), Jacob Nihellus Observationes circa variorum crisium praedrcationem ex pulsu c. írása (Amsterdam, 1746), Ioannes Baptista Molinarius „De apoplexia specimen c. könyve (Bécs, 1753) és sok más. Wallaskay számos időszaki kiadványt is beszerzett, így például az Academia Leopoldino-Carolina Acta physico-medica, a nürnbergi Ephaemeridum medico-physicarum germanarum, a lipcsei Ephaemeridum physico-medicarum, a frankfurti és lipcsei Miscellanea Curiosa medico-physica című sorozatokat. Az orvosi könyvek az orvostudomány legkülönbözőbb területeit ölelték fel — a nőés gyermekgyógyászatot, a szemészetet, a nemi betegségeket, a járványos betegségeket, a sebészetet stb. A legtöbb munka természetesen latin nyelvű volt, de akadt számos német, francia, olasz, angol nyelvű könyv is. Wallaskay orvosi könyvtárába magyar nyelvű könyv nem került, de honfitársai, Zsámboki János és Köleséri Sámuel néhány latin nyelvű munkája megtalálható volt. A „sacri" megjelölésű könyvek csoportja viszonylag homogén: a legkülönbözőbb nyelvű és kiadású ó- és újtestamentumokon kívül katolikus és protestáns teológiai munkákat és egyéb vallásos vonatkozású könyveket foglalt magában. A „historici" címszó viszont a legváltozatosabb témaköröket takarja. Ide sorolták a történelmi, régészeti, numizmatikai, jogi, földrajzi, csillagászati, mezőgazdasági, állattani, geológiai stb. munkákat, az útleírásokat, az antik auktorok műveit, a szépirodalmi könyveket, a lexikonokat, szótárakat, nyelvkönyveket, kalendáriumokat,szakácskönyveket, gyászbeszédeket stb. — mindazt, ami nem került a másik két csoportba. A könyvek nyelve tekintetében is itt a legnagyobb a változatosság: a latin, görög, német, angol, francia, olasz mellett magyar, spanyol, portugál, holland könyvek, a szótárak illetve nyelvkönyvek között pedig arab, török, héber stb. is találhatók. Ha Wallaskay nemcsak gyűjtőszenvedélyből hozta létre könyvtárát, hanem olvasta, illetve használta is könyveit, akkor igen művelt, sokoldalú érdeklődésű embernek kellett lennie. A könyvtár katalógusát 1767. április 22-én vették kézhez Bécsben, s április 29-én Mária Terézia már rávezette az aktára: „all diese bûcher wären hieher in die biblioteque zu Iiferrí\ 01 Feltehető, hogy a jegyzéket háziorvosa és egyben az udvari könyvtár igazgatója, van Swieten nézte át, és az ő szakvéleménye alapján szorgalmazta az uralkodó a könyvek Bécsbe szállítását. (;1 Wien, Hofkammerarchiv. Cam. Ung. rote 179. 116. Apr. 767.
