Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Gál Éva: Wallaskay János (1709-1766)
WALLASKAY KÖNYVTÁRA ÉS MŰGYŰJTEMÉNYE; A HAGYATÉK SORSA Térjünk vissza az 1766 karácsonya körüli napokra. Szlávy Pál kincstári jogügyigazgató, miután Grassalkovich kamaraelnök utasítására megkezdte Wallaskay földi javainak számbavételét, a legszorgosabb keresés eredményeként sem talált más végrendeletet, mint a feljebb ismertetett 1756 decemberit. Csakhogy ez a végrendelet — hiába írta a hírneves orvos sajátkezűleg, hiába nyomta rá háromszor viaszpecsétjét — érvénytelennek találtatott. Hiányzott róla ugyanis az 1715. évi 27. törvénycikkben előírt hivatalos hitelesítés vagy öt tanúnak ezt pótló aláírása. Hogy Wallaskay, aki pedig valószínűleg ismerte az erre vonatkozó törvényt, az 1756 szilveszteri veszélyes utazás előtt sebtében írt végrendeletet visszatérése után miért nem egészítette ki a törvényes kellékekkel, örökre rejtély marad. Nyilván még nem érezte közelinek a halált, s talán az egész dologról megfeledkezett. Mindenesetre Szlávy a Magyar Kamarához beküldött jogi szakvéleményében („opinio directorialis") kifejtette, hogy a végrendelet érvénytelensége folytán a hagyaték caducitas gyanánt a kincstárat illeti. Grassalkovich kamaraelnök az ügyben igen nagy buzgalmat tanúsított. Minden bizonynyal jól tudta, hogy a hagyaték nemcsak pénzben kifejezhető értéke miatt érdekes a kincs, tár, közelebbről szólva az uralkodó számára, hanem a Wallaskay gyűjteményt alkotó régiségek, ritkaságok és a könyvtár miatt is. Nyilván ezért kezdett hozzá a jogügyigazgató nyomban karácsony után a leltározáshoz, s ezért indította útnak Grassalkovich oly hamar — a temetés után alig egy héttel — gyorskocsival Bécsbe az első küldeményt; ékszereket, drágaköveket, arany- és ezüsttárgyakat, antik pénzeket, szobrokat, gemmákat, ritka ásványokat és tetemes összegű arany- és ezüstpénzt. Az 1766. december 31-én Szlávy Pál által aláírt első hagyatéki leltár ugyanis a benne foglalt tárgyakról és készpénzről már mint Bécsbe küldöttekről ad számot. 52 Pedig a leltározás nem lehetett könnyű munka, A lakásban mindenütt feltornyozva hevertek a könyvek, amelyek számát Grassalkovich első pillantásra „több mint kétezerre" becsülte — valójában háromezernél is több volt. A ládákban dobozokban, szelencékben, bőrerszényekben elhelyezett körmöci, holland és egyéb aranypénzek, a drágakövek, gyűrűk, igazgyöngyök, gemmák, nyakláncok és mindenféle más ezüst- és aranytárgysk, órák, ikonok, olvasók, keresztek, ritka ásványok, antik arany-, ezüst- és rézpénzek, bronzszobrok egy része a könyvek között rejtőzött. Leltárba vételük már csak ezért is — meg tetemes mennyiségük miatt — fáradságos feladat volt. 53 A lakásban talált készpénz, a visszafizetett kölcsönök és az ingóságok helybeni eladásából befolyt összeg együttesen több mint 36 ezer forintra rúgott. 54 A műgyűjtemény értékének felbecslésére a leltározó Szlávy Pál és a Magyar Kamara kísérletet sem tett; utólag még kevésbé lehet erre vállalkozni. Weszprémi az egész vagyon értékét százezer forint körülire becsülte, s ez, ha a könyvtárat is beszámítjuk, egyáltalán nem látszik irreálisnak. S bár a mai értékre való pontos átszámítás — a nagyon eltérő gazdasági feltételek, pénzes fogyasztási viszonyok miatt — nem lehetséges, ezt az összeget, ha csak nagyon hozzá52 „Inventarum rerum deficientis Doctoris Wallaszkay Viennam missarum", OL, E 19, Grassalkovich-iratok, Fasc. 16. Nr. 23. 53 Még megszámolni is soká tarthatott a 2735 körmöci aranyat, az 1287 holland aranyat, az 515 császári aranytallért, a 60 arany, 997 ezüst és 740 réz antik érmét, a 310 különféle drágakövet, a 239 szem igazgyöngyöt és a sok más arany- és ezüsttárgyat. Az ásványokat meg sem számolták. A hagyatékban talált 12 régi bronzszobor közül csak a Marsot, Venust, Saturnust, Herculest és Cerberust ábrázolót nevezték meg közelebbről. 54 Kimb pesti sóhivatali számvevő 1767. szept. 29-i, a Grassalkovich-iratokban fekvő elszámolása szerint.
