Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Gál Éva: Wallaskay János (1709-1766)
Alkimista kapcsolatokat is fenntartott, sőt 1754 körül alkimista célú bányavállalkozásba bonyolódott Zell in Zillerthalban. Bécsi társadalmi kapcsolataiba két bécsi asszonynak, Anne Marie de Hoffmannak és Catharina Crullnak a hagyatékban fennmaradt levelei engednek némi bepillantást. Kitűnő tudományos könyvtára legnagyobb részét Wallaskay bizonyára Bécsben gyűjtötte. Korábban a sok ide-oda költözés és az anyagi eszközök feltehető szűkössége folytán nem engedhette meg magának, hogy nagyobb számban vásároljon könyveket. Később viszont, Bécsből Pestre költözése után, valószínűleg sokkal nehezebben juthatott hozzá könyvekhez — most már nem anyagi okok miatt. Mindenesetre erre mutat az, hogy 1752 után kiadott könyvet alig találunk könyvtárának katalógusában. 42 Wallaskay nem a maga jószántából távozott Bécsből. Kiutasítása furcsa módon Gerard van Swieten egyetemi reformjaival függött össze. A holland protestáns egyetemen tanult van Swieten, Mária Terézia háziorvosa, a bécsi orvosi fakultás elnökévé történt kinevezése (1749. január 4.) után fontos reformokat hajtott végre. Javaslatára az uralkodó egyebek közt azt is elrendelte, hogy Ausztriában csak olyanok folytathassanak orvosi gyakorlatot, akik a bécsi egyetemen szerezték diplomájukat, vagy ott újra leteszik az orvosi vizsgákat. Mivel azonban a bécsi egyetem továbbra is zárva maradt a nem-katolikusok előtt, ez gyakorlatilag a protestáns orvosok kitiltását jelentette. 43 A rendelet természetesen Wallaskayra is vonatkozott, hiszen számára elképzelhetetlen volt, hogy vallását megtagadva, konvertita legyen. Wallaskay több évig küzdött ugyan azért, hogy mentesítsék a rendelet érvénye alól: folyamodványaiban egyebek közt arra hivatkozott, hogy személye ellen sohasem merült fel kifogás, hogy előkelő és szegény betegeit egyaránt lelkiismeretesen gyógykezelte, s hogy több mint egy évtizedes bécsi praxisa alatt gyűjtött nagy könyvtárával és számottevő házi felszerelésével igen nehéz lenne számára a költözködés. De küzdelme végül is eredménytelen maradt: 1752. január 10-én kézhez kapta az alsó-ausztriai kamara szigorú hangú értesítését arról, hogy az uralkodó nem tesz vele kivételt, s ezért —• noha személye ellen valóban nincs kifogás — 14 napon belül el kell hagynia Ausztriát. Ez a két hét kevés volt ahhoz, hogy háztartását teljesen felszámolja és gondoskodjék ingóságainak elszállításáról (s nyilván nem is tudta még, hova szállítsa őket). így aztán holmiját hátrahagyva utazott Bécsből Magyarországra. Valószínűleg több helyen járt, többekkel tanácskozott, amíg végül is eldöntötte, hogy Pesten telepszik le. Ezután engedélyt kért a bécsi hatóságoktól arra, hogy egyszerű utasként Bécsbe mehessen, — intézkedni ott maradt bútorainak és könyveinek elszállításáról. 44 A hajóra rakott holmi 1752. május 9-én érkezett meg Budára. 45 Wallaskay 1752 májusában kezdte meg működését élete utolsó állomáshelyén. Pesten. 12 Természetesen a régebbi kiadású könyvek között is lehettek olyanok, amelyeket 1752 után szerzett be. Mégis feltűnő, hogy míg az 1730—1740-es években megjelent könyvek nagy számban találhatók könyvtárjegyzékében, 1752 utániak csak elvétve. 43 Van Swieten pozitív egyetemi reformjainak erről a negatív hatásáról a szakirodalom tudomásom szerint nem emlékezett meg (vö. Gerard van Swieten und seine Zeit. Wien — Köln — Graz, 1973.). J1 Kérvényében bizonygatnia kellett, hogy ezen bécsi tartózkodása idején semminemű orvosi tevékenységet nem fog folytatni. 48 A vámhivatal számára 1752. május 1-én készült lista szerint Wallaskay 29 ládában könyveket, ruhákat, képeket, házi eszközöket, tükröket stb., továbbá különféle bútorokat (két írószekrényt, három tábori ágyat, két sublódot, egy nagy fegyverszekrényt, egy billiárdasztalt stb.) szállíttatott vízi úton új lakóhelyére.
