Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Gál Éva: Wallaskay János (1709-1766)
A PESTI TARTÓZKODÁS Vajon miért választotta Wallaskay Pestet? A kérdés feltevése nem indokolatlan, hiszen az ő köreiből való orvosok szinte kivétel nélkül az ország városiasabb, nyugati vagy északi peremvidékein telepedtek le (az erdélyiek pedig többnyire visszamentek Erdélybe). A városiasság foka és az orvos iránti igény közti szoros összefüggés kézenfekvő volt akkoriban is, márpedig Pest a XVIII. század derekán e tekintetben még jóval elmaradt nemcsak az ország akkori tényleges politikai központja, Pozsony, hanem más, kisebb városok mögött is. Pesten 1754 elején Wallaskayval együtt négy orvos élt, ezek közül azonban az egyik, Stainer Ferenc András csak 1752 novemberében szerezte diplomáját, Wallaskay letelepedésekor tehát még nem lehetett a városban ; egy másik, Zach József, az invalidusok kaszárnyájának orvosa volt, s fgy a polgári lakosság gyógyításával feltehetőleg csak Müller Lénárd városi tisztiorvos foglalkozott. Budán ugyanekkor mindössze két orvos működött, ezzel szemben Pozsonyban tizenháromnál is több. Sopronban és Győrben öt-öt, Eperjesen négy, Kassán három. 46 Valószínű persze, hogy ez a tényező — azaz a kisebb konkurrencia —- éppen pozitív szerepet játszott Wallaskay választásában. Az is valószínű, hogy rokonai, barátai és egyéb társadalmi kapcsolatai is döntő súllyal estek latba. A XVIII. század derekára ugyanis észrevehetőbben érvényesült az a tendencia, hogy az ország középső vidékein birtokos nagyrészt, de nem kizárólag protestáns) nemesség számos, politikai, vallási és kulturális tekintetben aktív képviselője Pestet központnak kezdte tekinteni; sokan közülük házat vásároltak itt; ugyanebben az időben a város lassan elindult a gazdasági emelkedés útján; azok a tényezők, amelyek Pestet az ország természetes kereskedelmi központjává tették, kezdték áttörni az évszázados hanyatlás okozta korlátokat. Pest közelében, Aszódon élt ifjabb Podmaniczky János, Wallaskay leghívebb ifjú kori barátja, aki az orvost leveleiben „amicorum princeps^-nek szólította. Ugyancsak Pest közelebbi és távolabbi környékén élt a Prónay, Ráday, Orczy, Beleznay, Beniczky, királyfalvi Róth család, amelyeknek tagjaival Wallaskay már előzőleg közeli kapcsolatba került. Mindenesetre ez a választás helyesnek bizonyult. Pesten gyorsan kiépült Wallaskay praxisa, messze túlterjedve a város, sőt a megye határain is. Már 1753 elején azt írta neki egy vidéki betege, hogy „az egész magyar világ előtt tudva lévő orvoshoz folyamodom". A Wallaskay-irathagyatékban a pesti praxisnak maradt a legtöbb nyoma: levelek, betegségleírások, receptek. De ebben az esetben is nyilvánvaló, hogy az, ami írásban fennmaradt, csak részben tükrözheti Wallaskay orvosi tevékenységét, hiszen ennek bizonyos — bár nem tudni, mekkora — hányada személyesen, levelek közbejötte nélkül bonyolódott le. De az irathagyalékból rekonstruálható pacientúra is igen változatos társadalmi helyzetű és az ország különböző vidékein lakó emberekből tevődött össze. A feljebb már említett családok tagjain kívül Wallaskay betegei közé tartozott — hoszszabb-rövidebb ideig — Grassalkovich Antal kamaraelnök és néhány családtagja, Barkóczy Ferenc egri püspök és több más Barkóczy gróf, Károlyi Ferenc gróf, Batthyány Imre gróf, Amadé László báró, az Esterházy, Forgách, Haller, Hardegg, Koháry, Sztáray, Szirmay, Szécsény stb. grófi és az Andrássy, Dőry, Laffert, Sándor, Vécsey bárói család 46 OL, C 37, Htt, Acta San. Lad. A. Fasc. 33. Nr. 1. 4*
