Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Gál Éva: Wallaskay János (1709-1766)

az életrajzi adatait keverte bele a Wallaskayról adott rövid életrajzi áttekintésbe,

19 amelyet azóta, sajnos, többen is forrásul használtak, Wallaskayról írva.

20 Az újabb időkben voltaképpen csak Wolfram Kaisernek és Kari Heinz Kroschnak a hallei egyetem történetével foglalkozó munkái hoztak napvilágra lényeges új adatokat —• más magyarországi orvosokon kívül — Wallaskay Jánosról is. Ők tették közzé a reá vonatkozó egyetemi anyakönyvi bejegyzést is, amely szerint Wallaskay, aki NeogradPesthiensis Pannonus-nak vallotta magát, 1731. április 30-án iratkozott be a hallei egyetemre.

21 Fontos új adalék Wallaskay élettörténetéhez, hogy Halléban ahhoz a tanítványi körhöz tartozott, amely Schmeizel Márton erdélyi származású professzor körül alakult ki, főként magyar- és erdélyországi diákokból.

22 Legutóbb Vallaszky Dezső e folyóirat hasábjain publikálta Wallaskay János és Márton nemesi címerét, és néhány új tényt ismertetett Wallaskay Mártonról.

23 Az alábbiakban a már említett, eddig fel nem dolgozott források, elsősorban a Wallaskay-irathagyaték és a caducitas (kincstárra háramlás) ügyében keletkezett iratok alapján megkísérlem felvázolni — az eddigi életrajzoknál bővebben — Wallaskay János életútját, előrebocsátva azt, hogy e biográfia, a fennmaradt források esetlegessége, hiányai és részbeni hozzáférhetetlensége miatt, még mindig nem tekinthető többnek, mint vázlatnak, amely a későbbiekben bizonyára kiegészítendő, és helyenként talán módosítandó lesz. CSALÁD, TANULÓÉVEK Wallaskay nem orvosdinasztia, még csak nem is lelkészdinasztia leszármazottja volt, mint sok más magyarországi orvos a XVIII. században. Családjában ő volt az első orvos — akárcsak apja, Wallaskay Gergely az első lelkész. A nemeslevél megszerzéséhez összegyűjtött iratok szerint a Wallaskayak régebben a Garam mentén fekvő, Zólyom megyei Valaszka mezővárosban éltek kisbirtokos nemesként. Nevük a megyei jegyzőkönyvekben a XVI. századtól kezdve fordult elő. Wallaskay János dédapja, András 1639-ben és 1652-ben feljegyzésre méltó haditetteket vitt véghez a Garam völgyéig becsapó, portyázó törökök ellen;

21 István nevű nagyapja volt az, aki kúriáját eladni kényszerült, miután házát a Thököly-felkelés idején a kurucok feldúlták, nemeslevelét elrabolták, ő maga 19 Szathmáry László: Magyar alkimisták. Bp. 1928. 29—30, 32, 34, 36. 20 Az itt külön fel nem sorolt egyéb orvos- vagy általános művelődéstörténeti munkák, amelyek Wallaskayról megemlékeznek, voltaképpen mind Weszprémi, majd Nagy Iván és Szathmáry adatait veszik át, a tévedésekkel együtt. Vonatkozik ez már a korai munkákra is. Wallaszky Pál. Conspectus reipublicae litterariae in Hungária... című, 1785-ben Pozsonyban és Lipcsében megjelent könyvében helyenként szó szerint közölte Weszprémi szövegét, de meg is toldotta azzal a tévedéssel, hogy Wallaskay János vagyonát a kincstárra hagyta, holott, mint látni fogjuk, erről szó sem volt. Ez utóbbi tévedést átvette Magyary-Kossa Gyula is (Magyar orvosi emlékek. I. köt. Bp. 1929. 63.). A Horányitól származó téves adat, amely szerint Wallaskay Pest főorvosa volt, ugyancsak szívósan tartja magát (pl. Gortvay György: Az újabbkorimagyar orvosi művelődés és egészségügy története. Bp. 1953. I. köt. 71.). 21 Kaiser, W. — Krosch, K. H.: Transsylvanische und ostslowakische Mediziner in Halle. 1695—1750. In: Zur Geschichte der Medizinischen Fakultät im 18. Jh. Beiträge I

—XII. Sonderdrucke aus der Wissensch. Zeitschrift der Martin Luther Universität, Halle — Wittenberg, Jg. XIII (1964) u. XIV. (1965), (Math.-Naturwissensch. Reihe), S. 616. 22 Uo. 586., 600. 23 Vallaszky Dezső: Adatok Wallaszkay János Pest város főorvosa életéhez. Ccnmt. Hist. Artis Med. 87—88 (1979), 249—253. Az itt közzétett címerábrázolás forrását a szerző nem közli, de az ábrázolás /. Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch c. munkájából való. (Nürnberg, 1893. Bd. IV, S. 697, Tafel 478.), amelynek forrása valószínűleg egy 1783-as pecsétgyűrűlenyomat volt (vö. Kőszeghi S.: Nemes családok Pestvármegyében. Bp. 1899. 417.) 21 OL, A 1, Cane. Orig. Ref. 1752—223