Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - History and Philosophy of the Life Sciences — 1982. (Kapronczay Katalin) - Medizinhistorisches Journal - 1981 (Rákóczi Katalin) — 1982. (Tamáska Péter)

SZEMLE FOLYÓIRATOKBÓL HISTORY AND PHILPSOPHY OF THE LIFE SCIENCES Vol. 4. No. 1. Castellani, Carlo : Ontogenesi di una dissertazione: Le „Osservazione e sperienze sui vermicelli spermatid..." di L. Spallanzani. (125—757 pp.) A cikk szerzője Spallanzani műveinek hivatott tolmácsolója, hiszen 1978ban ő volt az utóbbi idők egyik legszínvonalasabb Spallanzani kötetének válogatója és kiadója. Bár Spallanzani nem rendelkezett orvosi képesítéssel, kutatásai mégis igen fontosak az orvosi fiziológia fejlődését tekintve, a kísérleti fiziológia megteremtőjének tekinti az orvostörténelem. Első, komoly visszhangot kiváltott vitáját az ősnemzés cáfolata jegyében folytatta Georges Louis Leclerc Buff on (1707— 1788) francia és John Tuberville Needham (1713—1781) angol természettudósokkal. Ezzel kapcsolatban, illetve ezeket a kutatásokat továbbfejlesztve, kísérleteket végzett különféle állati, majd az emberi petével, kimutatta az ondószál szerepét a megtermékenyülésben. E témában végzett kutatásait írta le Spallanzani a címben jelzett munkában, amely az 1770—1773 közötti kísérleteinek pontos analizálása. Lépésről-lépésre beszámolt kísérletek végzéséről és a levont következtetésekről. A cikk szerzőjének módja volt arra, hogy eredeti Spallanzani kéziratokat is vizsgálat alá vessen, amelyeket Reggio Emíliában, a „Biblioteca Panizzi"-ban bocsátottak rendelkezésére. Ezzel lehetővé vált, hogy mintegy a gondolat születésétől fogva a kísérletek vívódásait is figyelemmel kísérhesse és bemutathassa, a később könyvalakban megjelent Spallanzani tanulmánnyal összevethesse. Kapronczay Katalin MEDIZINHISTORISCHES JOURNAL — 1981 Band 16. Heft 1—2. Paracelsusról szóló tanulmányokat közöl a folyóirat dupla száma. A szerzők neves kutatók, akik eredeti kéziratok alapján kívánják ezt a hatalmas életművet értékelni. Paracelsus életművének kritikai kiadásához azonban alapvetően fontos kérdések várnak tisztázásra. Erre az eléggé hálátlan feladatra vállalkoznak a cikkek szerzői. Munkájukat erős kritikai szellem jellemzi, bátor szembenézés az eddigi értékeléssel, az érvényben lévő nézetekkel, helyenként már-már deheroizáló szigorúsággal. Ez a kritikai alapállás vonatkozik az eddigi értékelésre, műveinek kiadásaira és a kommentárokra. A közzétett tanulmányok teológiaifilozófiai kérdéseket, valamint nyelvét-stílusát és lexikográfiáját érintik elsősorban, de foglalkoznak olyan kérdésekkel is, mennyiben vitte előbbre a gyógyszerészet, alkímia tudományát a maga idejében. Rosner, Edwin: Hohenheims Bergsuchtmonographie. (20—52. p.) Karl Sudhoff egyik legjellegzetesebb Paracelsus-műnek nevezte, amely egymagában elegendő a halhatatlansághoz. Az orvostörténetírás elfogadta ezt az értékelést. A cikk szerzője szövegkritikai elemzéssel és az életrajzi adatok pontosításával az alábbi véleményt képviseli: a monográfia pontos datálása ma már nem lehetséges. Az első könyv 1520-ban íródott, a traktátusok hamarosan azután, de a salzburgi tartózkodása előtt még. A negyedik könyv nem Paracelsus műve, valószínűleg valamelyik tanítvány tollából származik, és az 1560-as években kaphatta a ránk maradt formáját. A cikk a müvek eredetiségére kíván rávilágítani, és hangsúlyoz-