Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Klasen, Henk J.: History of Free Skin Grafing (Bánóczy Erika) - Larsen, Qivind: Eigtheenth Century Diseases, Diagnostic Trends, and Mortality (Honti József)

egyidőben bepillantást nyerhetünk a kórházakkal szemben támasztott szakmai és építészeti követelmények fejlődésébe, a „kórházi normák" alakulásába. E vonatkozásban lényeges, hogy a szerző elsősorban az orvostudomány fejlődése, a betegellátással kapcsolatos követelmények és elvárások szempontjából vizsgálja a kérdést. A könyv tíz fejezetében építészeti és kórháztörténeti (ellátás, orvosi kar stb.) szempontból ismertetésre kerül az Irgalmasok kórháza (1614), az Erzsébet Kórház (1709), Hadirokkantkórház (1693), Közkórház (Alig. Krankenhaus, 1784), Narrenthurm (1784), Josephinum (1785), Pathológiai Intézet (1858—1862), egyetemi klinikák (1904), Rudolphinum (1882—1894), Elmegyógyintézet (1907), Lainz-i kórház (1910). E fejezetek tömör ismertetést adnak az egyes bécsi kórházak történetéről, külön figyelmet érdemel illusztrációs anyaguk. A kötet utolsó fejezete általános áttekintést nyújt Bécs kisebb kórházairól, alapításukról, történetükről és az ott működött jelesebb személyekről. A kötet legnagyobb erénye, hogy aránylag rövid terjedelemben teljes képet nyújt Bécs kórháztörténetéről, folytatva az előző kötetek hasonló színvonalát. Kapronczay Károly Klasen, Henk J.: History of Free Skin Grafting. New York, Springer-Verlag, 1981, 190 p. 44 ill. A sebészeket mindig izgatta, hogyan lehet siettetni a nagy nyílt sebek gyógyulását, ám csak 1869-ben fedezte fel Reverdin hogyan lehet eredeti helyükről teljesen leválasztott bőrdarabokat átültetni. A szabad bőrátültetés ma a plasztikai sebészet egyik fő módszere, ennek fejlődését tekinti át a szerző 1950-ig, részletesen, jól tagoltan és gazdag bibliográfiával. A könyv, amely egyébként kibővített orvosdoktoi disszertáció, elsősorban sebészek érdeklődésére tarthat számot. Bánóczy Erika Larsen, Qivind : Eighteenth Century Diseases, Diagnostic Trends, and Mortality. Oslo, Universitas Osloensis, 1979. 29 p. Az oslói egyetem kiadásában az egyetem orvostörténeti osztályáról jelent meg a fenti című, 26 oldalas, sokszorosított kézirat, egyszerű kivitelű, sárga borítású, kis füzet, melyet 3 oldalas irodalomjegyzék egészít ki. A 18. század betegségeit, diagnosztikus irányzatait és mortalitását tárgyaló munka eredetileg 1979 júniusában az Északi Demographiai Symposionon hangzott el, és valamivel rövidebb formában a kongresszus kiadványában már megjelent. A bevezetőben a szerző köszönetet mond a berlini Arthur E. Imhof professzornak az előadás előkészítésében nyújtott értékes megjegyzéseiért. Tárgyalja többek között a 18. századi mortalitás jellemzőit, a betegségek és mortalitás összefüggéseit, a mortalitási hullámok természetét, a halálokokat külön Norvégiában és külön Svédországban, a mortalitást és annak történelmi értelmezését, részben szervrendszerek szerint, a betegségek kölcsönhatását stb. A szerző arra a következtetésre jut többek között, hogy abban a korban — tehát a 18. században — a diagnosisok főleg symptomákon, jeleken alapultak, és ezt közvetlenül nem lehet összehasonlítani a későbbi időszak aetiologiai diagnosisaival. A közel félszáz adatot felsoroló irodalzjomegyékben magyar vonatkozással is találkozunk, így pl. a szerző idézi Acsádi és Nemeskéri könyvét, amely a budapesti Akadémiai Kiadónál 1970-ben jelent meg. Honti József