Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Lebrun, Charles: A method to learn to design the passions (1734) (Bánóczy Erika) - Lesky, Erna: Meilensteine der Wiener Medizin. Große Arzte Österreichs in drei Jahrhunderten (Rákóczi Katalin)
Lebrun, Charles: A method to learn to design the passions (1734). Los Angeles, The Augustan Reprint Society, University of California, 1980. 120 p. ill. Az érzelmek művészi ábrázolásának problémája az ókorig nyúlik vissza. Charles Le Brun (1619—1690) XIV. Lajos korának ..festő-diktátora" az általa alapított akadémián előadást tartott az arckifejezésekről. Előadásának jegyzetei és az arcképsorozat igen nagy hatással volt korának művészetére, 1734-ben John Williams fordításában megjelent angol nyelven, Hogyan ábrázoljuk a szenvedélyeket címmel, ennek reprint kiadása jelent most meg, A. T. McKenzie tömör, jegyzetekkel ellátott bevezető tanulmányával. Bánóczy Erika Lesky, Erna: Meilensteine der Wiener Medizin. Grosse Àrzte Österreichs in drei Jahrhunderten. Wien—München —Bern, Verlag Wilhelm Maudrich, 1981. 251 old. A szerző különös vetületben ábrázolja azokat a korszakokat, amikor Bécs a medicina fejlődésének élvonalába került, és hatása kisugárzott egész Európára. Nagy orvosegyéniségek fémjelzik ezt a képet, a Habsburg Birodalom és Európa számos országának fiai jelentik a határkövet, amelyek a betegágyak melletti küzdelemben és nem a tudós kabinettekben kristályosodtak ki. A kötet nem orvostörténelem a szó szoros értelmében. Mivel a szerző súlyt helyez a társadalmi háttér bemutatására, ami a vezető orvosok származásától kezdve a kórházak és klinikák munkaés életfeltételeit, sőt a beteganyag szociális hovatartozását is magába foglalja, valamint a kapcsolatot a mindenkori kulturális élettel — műfaját tekintve a szociokulturalis orvostörténelem sajátos válfajaként határozható meg. Van Swieten képviseli az első igazi határkövet a bécsi orvostörténelemben. Őt követi II. József, aki a betegellátás intézményeit fejlesztette, és ezzel megalapozta a betegágyak melletti medicinát. A haladás és megtorpanás időszakát —-a 18. és 19. század elejéig — nagy orvosegyéniségek küzdelme jellemzi, akik a szociális berendezkedések terén, és bizonyos szakterületen, mint pl. a szemészetben, tudnak eredményt felmutatni. Minden igyekezet azonban hiábavalónak bizonyult az 1831-es kolerajárvány leküzdéséhez. A második bécsi iskola és nagyhírű orvosai — köztük Semmelweis — ismét Bécsre irányítják Európa és a világ szemét. A patológia, sebészet különösképpen, de más szakterület is kidolgozza útmutató eredményeit. Betegség és társadalom c. fejezetben a 19. század második felében a szegénység és betegségeinek definiálásakor a társadalom felelőssége is megfogalmazást nyer. Ekkor alakul ki Bécsben, európai viszonylatban élvonalban, a társadalomorvostudomány, és a foglalkozási betegségek háttere is megvilágításra kerül. A kötet másik felét az egyes szakterületeknek — szemészet, orr-fül-gégészet, nő- és gyermekgyógyászat, járványtan, radiológia, ideggyógyászat és -sebészet, valamint a pszichoterápia — és kimagasló képviselőinek, munkásságuknak szenteli a szerző. Az elmúlt évszázadokban Bécs sokat tett a medicina haladásáért. Az egyetemesség, ami az orvost az uralkodóházhoz, a vezető arisztokrata családokhoz és a gyári munkásokhoz egyidőben köti, a szerző szerint, a bécsi medicina legjellemzőbb sajátossága. A kötet szövegével egyenértékű az illusztrációs képanyag, amely sok esetben e könyv lapjain kerül első ízben a nyilvánosság elé. Rákóczi Katalin
