Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Huard, Pierre — Imbault-Huart, Marie-José: André Vésale, iconographie anatomique (Szlatky Mária) - Isliker, Bernhard: Christian Ludwig Bachmanns Dissertation „Über die Wirkungen der Musik auf den Menschen” Erlangen, 1792 (Rákóczi Katalin)
útvesztőin keresztül vezeti rá az olvasót Vesalius, Harvey, Leeuwenhoek, majd Kölliker és Hertwig felfedezéseinek jelentőségére. Közben mindenütt kísért a könyv címében is kifejezésre juttatott ama furcsa tény, hogy nemcsak a keresztény egyház kénytelen mozgó ünnepeinek kiszámításához ma is az ősi holdnaptárt használni, hanem a nők havi ciklusa és terhességük tartama is a holdhónapokhoz igazodik. A 24 oldal terjedelmű második rész tartalmazza a voltaképpeni embriológiát. Ez a fejezet a sejt fény- és elektronoptikai szerkezetét, a sejtosztódást, az ovulációs ciklust, a placentát, az embriót, a szülést, a tejelválasztást foglalja össze. A rövidre fogott harmadik rész foglalkozik a „természetellenes" születésekkel, ebben olvashatunk a Zeusz fejéből kipattanó Pállasz Athénérő], az anyja testéből „kisarjadzó" Buddháról, a sátántól megtermékenyült asszonyból császármetszéssel kiemelt antikrisztusrói, az Adám bordájából keletkezett Éva ősanya világrajöttéről. Végezetül a szerzők az újkor első császármetszését: Nufer svájci disznóherélő saját feleségén „nicht anders wie bei einem Schwein" végrehajtott sikeres „sectio caesarea"-ját ismertetik. Befejezésül a szerintük „német származású" budai orvosnak, „az anyák megmentőjének": Semmelweisnek állítanak emléket. Végeredményben magasszintű orvostörténeti, fejlődéstani és művészeti ismeretek szerencsés ötvözetét kapja az olvasó. A kulturális, orvosi-biológiai és esztétikai szempontból egyaránt értékes, színvonalas mű híven tükrözi a gyógyítás ősi művészetének, majd a természettudományok alapjaira épített orvostudománynak és a képzőművészeteknek ma is fennálló sokrétű kapcsolatait, ezért forgatását a művelt és műértő közönség legszélesebb rétegei számára ajánljuk. Karasszon Dénes Huard, Pierre —lnbault-Huart, Ma rie-J osé : André Vésale, iconographie anatomique. Paris, Roger Dacosta, 1980. 255 pp. 93 t. Valódi esemény az orvostörténeti könyvkiadások sorában a Dacosta-cég elegáns kiadványa. 5000 számozott példányban jelent meg, s az eredeti nagyságnak megfelelő méretben közli Vesalius anatómiai műveiben megjelent összes ábráit. A bevezető tanulmányt és az egyes táblákat elemző szövegeket Pierre Huard, neves anatómus és anatómia-történész írta. Nem új kutatások eredményeivel lepi meg az olvasót, hanem az eddigi kutatások világos stílusú összefoglalását találjuk meg e könyvben. Négy fejezetre tagolja anyagát. Az elsőben Vesalius életrajzát ismerteti, majd anatómiai kutatásairól számol be, feltárva az előzményeket és a kortársi törekvéseket is. A további fejezetekben a De humani corporis fahrica (1543), az Epitome (1543) és a Tabulae anatomicae sex (1538) tábláit találjuk, amelyeket a szerző részletes anatómiai és történeti magyarázatokkal kísérve mutat be. A kötetet kitűnően válogatott bibliográfia zárja. Összefoglaló jellege az orvostörténeti irodalom alapművei közé sorolja e kiadványt, a könyv szép kiállítása, világos, érthető stílusú mindenki számára élvezetet nyújt, aki az orvostörténelem irán érdeklődik. Szlatky Mária Isliker, Bernhard : Christian Ludwig Bachmanns Dissertation „ Über die Wirkungen der Musik auf den Menschen". Erlangen 1792. (Zürcher medizingeschichtliche Abhandlungen, Neue Reihe 154.) Zürich, Juris Druck 1982. 82 p. Az 1792-ben latin nyelven megírt disszertáció német nyelvű fordításban kerül a kutatók kezébe. Szerzője, Ch. L. Bachmann számos írónak — az ókortól a 18. század végéig — a zene gyógyító hatásáról tett nyilatkozatait foglalja össze. Humorálpatológiai elképzelések és részben modern neurofiziológiai felismerések alkotják a fiziológiai alapokat e gyógymódhoz. Maga Bachmann a 18. századi gyakorlatnak megfelelően a szomatikus betegségek gyógyítására javasol zenét.
