Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Fazekas Árpád: A magyar nyelvű herbárium irodalomról

r Sárospatakon Balsaráti Vitus János (1529—1575) orvosdoktor 1560—1567 között Perényi Gábor udvari orvosa volt, s „pataki háza valóságos kis kórház volt, amelyben alkalmazott egy patikust is, s nyilván volt ennek megfelelően gyógyfüves kertje" [7]. Itt említjük meg Szikszai Fabricius Balázs sárospataki tanár XVI. századi szójegyzéket, amely alfabetikus sorrendben az akkor ismert valamennyi növény teljes latin-magyar elnevezésének gyűjteménye. A szatmári Erdődön a gyógyfüvekkel és gyógyítással foglalkozó Báthori Györgyné nagyasszonynak is volt gyógynövénykertje [3]. Clusius (1526-1609) belga botanikus (a kép alatt dicsőítő vers) A Szabolcs megyével szomszédos Zemplén megyében, a Tisza jobb partján van Lelesz község, amelynek prépostságát 1205-ben Bogyoszló váci püspök alapította, a premontreiek számára. Fontos hiteles hely volt és arról is nevezetes, hogy a vándorokat 3 napra mindig befogadták, s a betegeket istápolták. Szándékosan hagytam utoljára a témánk szempontjából legfontosabb botanikus kertet: a nyugat-dunántúli mezőket, réteket és NémetújváraX (Güssing). Itt négy kitűnő botanikus dolgozott hosszú éveken keresztül: Batthyány Boldizsár főúr, Beythe István és fia Beythe András udvari papok, továbbá a gyűjtő és feldolgozó munka lelke, a belga Carolus Clusius (1526. febr. 28. — 1609. ápr. 4.) Az anabaptista Clusius a vaílásüldözés elől menekült Bécsbe, s a mi Zsámboki Jánosunk, a császári udvari „főorvos és királyi történetíró" révén [31] került kapcsolatba a bécsi humanista kör oly kitűnőségeivel, mint Istvánffy Miklós és Purkircher György. Megemlítjük, hogy Clusius később a leydeni