Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A magyarországi gyógyszertári vizsgálatok alapvető reformjai a 18 században
Ez azonban semmiképpen sem áll fenn, mert nevezett rendelkezések 28. Paragrafus kifejezetten kimondja, hogy „az Enns folyó feletti és alatti" tehát csak osztrák területre vonatkoznak. 3 A gyógyszertárak kötelező évi vizsgálatát elrendelő rendelkezések azonban csak formai jellegűek voltak. Arról, mit kell a vizsgálatkor megállapítani és milyen módszerekkel, nem szóltak. Ezt a gyakorlatra, illetve a vizitátorok belátására bízták. A vizsgálatban résztvevők kérdését külföldi minta szerint rendezték: a vizsgálatot egészségügyi személyek, egy vagy több orvos, ritkán gyógyszerész is, és a városi tanács képviselői ejtik meg. A megye területén, ha volt, akkor a megyei orvos, egyébként a területen fekvő valamelyik város orvosa. Ilyen módon 1786-ig, amikor először írt elő a Helytartótanács egy egész Magyarországra érvényes vizsgálati mintát, a gyógyszertárvizsgálati jegyzőkönyvek tarka egyveleget képviseltek. Egyesek alaposabbak voltak, mások sablonosak, sőt kurtán felületesek. Ez mindenkor a résztvevő személyektől függött. Gyakran ilyen csonka mondatokkal találkozunk: a vizsgálat „stylo conseuto" (megszokott stílusban) folyt le vagy „a gyógyszertárak rendben találtattak". 4 A legjobb esetben néhány, külföldi mintára megfogalmazott pontból állt a jegyzőkönyv: személyzeti adatok, helyiségek, készletek felsorolása, néhány kiragadott gyógyszer, illetve drog minőségi megítélése és annak megemlítése, hogy (az 1729-ben kiadott) Dispensatorium Viennense talátatott-e a gyógyszertárban, illetve annak alapján történik-e a diszpenzálása. A gyógyszertárvizsgálatokból hiányzott az egyöntetűség, bizonyos pontok kötelező jelenléte és a szakszerű módszerek alkalmazása a vizsgálatnál (pl. reagensekkel). 1785-ben drámai fordulat állt be. Az u. n. Kochmeister-ügy — Kochmeister pozsonyi gyógyszerész hamisított gyógyszereket árult drágított áron — szolgáltatta az alkalmat. Néhány orvos védelmére kelt, de a közvélemény nyomására a Helytartótanács kénytelen volt eljárást indítani, és ezzel kapcsolatban 1785-ben elrendelte a pozsonyi gyógyszertárak — előre be nem jelentett, ex improviso — vizsgálatát. 5 Huszty Zacharias Teofil, későbbi pozsonyi városi orvos jegyzőkönyvét a Szentháromság patika két napig tartó vizsgálatáról a Helytartótanács egész Magyarország területére vonatkozóan mintának hirdette ki. Szintén 1785-ben jelent meg azonban Huszty éles kritikája a Pharmacopoea Provinciális Austriacáról, melynek következtében a szerző kegyvesztett lett az illetékes bécsi körökben, és azok nyomására a Helytartótanács ezt a jegyzőkönyvet Lumniczer István orvosnak, a másik pozsonyi vízitátornak ugyancsak alapos és tudományosan megalapozott jegyzőkönyvével helyettesítette, bár mentegetőzve: Huszty jegyzőkönyve is jó, de Lumniczeré rövidebb és „a legfelsőbb körök helyeslésével találkozott". 1802-ben a Helytartótanács további részletes utasításokat adott ki a gyógyszertárvizsgálatok ügyében, melyek Huszty újabb beadványára — Litterae exculpatoriae — támaszkodtak. így a két alapvető feltétel teljesült: a vizsgálatok tartalmának egységesítése és szakszerű jellegük követelménye. Az idáig vezető utat jellegzetes módon két város példáján tanulmányozhatjuk: 3 Dispensatorium Augustanum. Wien.; Appendix 1618.; Neue Wiener privilegierte ApothekerOrdnung. Wien, 1714. 4 Pozsony város levéltára (Archiv mesta Bratislavy). Protocollum actionale, 1700—1784. Nevezetesen PA 1709, 209. p.; 1749. 5 Duka Zólyomi Norbert : Prvy uradny vzor pre vizitácie pelárni na Slovensku. (Az első hivatalos gyógyszervizsgálati minta Szlovákia területén.). Farmaceuticky Obzor 1969, 11, 459—469.; Huszty és Lumniczer jegyzőkönyveinek teljes szövegét közölte Linzbauer, F. X.: Codex sanitarius-medicinalis Hungáriáé. Pestini, 1852—1861, II. köt.
