Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medicina nei Secoli, 1981 (Kapronczay Katalin)

kisüzemekben dolgozott, vagy házi „bedolgozóként" kereste kenyerét stb. A cikk egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a különböző lelki és elmebántalmak (hisztéria, skizofrénia stb.) előfordulása a zsidóság körében mintegy kétszerese volt más etnikumokénak. Ennek okát ugyanabban látja, mint amik a gyermekhalandóság és a vérbaj csekély előfordulását idézték elő, azaz a vallási, családi, szociális szokások, kötöttségek megtartásában, így ugyanis erősebb pszichológiai ütközés állt elő a régi és új életforma között, ami szinte melegágya lett a különféle pszichikai és mentális zavarok kifejlődésének. A tanulmányt értékes, 150 tételes bibliográfia egészíti ki. K. Coded Carter: Semmelweis and his predeccessors című tanulmánya ugyancsak kiemelkedik ez évfolyam írásai közül. Codell Carter az Utah állambeli Brigham Young University filozófia tanszékének professzora. Cikkének alapgondolata, hogy Semmelweis az első képviselője annak a csupán Koch és Pasteur utáni időszakban elfogadott orvosi gondolkodásnak, módszernek, amely szerint valamely betegséget egyetlen — szükséges és elégséges — okra vezethetünk vissza. Másképpen, nem azt tartja döntőnek, hogy ki mikor említette elsőként pl. a klóros vizet vagy az orvosok általi fertőzés lehetőségét stb., hanem annak bizonyítását, hogy Semmelweis — és rajta kívül senki más — félreérthetetlenül egy okra: a bomló idegen anyag bevitelére vezette vissza a gyermekágyi láz okát. A szerző bírálja Erna Lesky felfogását a Kolletschka-kérdésben — utóbb értelmezte jelentősnek —, és avval a felfogásával sem ért egyet, hogy Semmelweis kizárólag a bécsi iskola intellektuális szellemének köszönheti eredményeit. Bírálatában sorra ismerteti a Semmelweisszel kapcsolatos vitákat (Simpson, Murphy, Scanzoni stb.). Felfogása pártatlan és igen felvilágosult szellemű, mind a korabeli szakirodalomban, mind a másodlagos irodalomban igen jártas, amit a jegyzetanyag és a bibliográfia is tanúsít. A Semmelweisről szóló magyar munkák közül elsősorban Győry monográfiáját idézi. Szlatky Mária MEDICINA NEI SECOLI — 1981 Vol. 18, No. 1. Crippa, Romeo: Virtù e salute quali espressioni di giustizia e di ordine (53—64 p.). A cikk mottója egyetlen közismert mondat lehetne: ép testben ép lélek. A lélek és a test egyensúlyának fontosságát hirdető filozófiák és gondolkodók bemutatásán keresztül kapunk képet a mentálhigiéné-elmélet kialakulásáról, amely napjaink kutatásaiban is egyre fontosabb helyet tölt be. Apostolov, M. — Kancev. M. — Radanov, St. — Atanasova, Sv. — Mihailova, M.: Medicine recentmente rintracciata risalenti ai tempi dei romani (65—78 p.). Az i. e. harmadik század vége felé jelentek meg a római légiók a Balkán félszigeten. A terület bekebelezése kulturális és művelődési szempontból kétségtelenül előnyös változásokat eredményezett. így természetesen az orvosi ismeretek alakulása is hasonló volt az anyaországéhoz. Érthető, hogy a mai Bulgária területén igen értékes római kori műszerek és orvosi eszközök kerültek napvilágra az ásatások során. A cikk az 1970-es branskói sírlelet orvosi anyagát ismerteti nagy részletességgel. Celani Inesi, Annamaria — Salemme, Maria Antonietta: Cecco d'Ascoli ai limiti fra mágia e scienza (89—93 p.). Cecco d'Ascoli (1257—1327) orvos és költő munkásságának értékelése több vitára adott lehetőséget, tevékenysége a tudomány és mágia határán foglal helyet. Ez azonban nemcsak őrá jellemző, a kor tudományos életére nagy mértékben rányomta bélyegét az okkultizmus és annak különféle változatai. Tisztán látó, komoly tudósok