Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medicina nei Secoli, 1981 (Kapronczay Katalin)

munkái között is számos olyat ismerünk, amelyeket átszőnek a misztikus elemek, ez a behatás azonban a tudománytörténeti értékből nem von le. Fő műve, a „L'acerba" filozófiai alapja is érdekes kettősséget mutat. Haladó szemléletével mindenképpen felhívta magára a korabeli tudományos élet képviselőinek figyelmét. Alapvető problémák taglalását vállalta: az élet mibenléte, eredete, a közösség és társadalom kialakulása, korának eszmei áramlatai. Rendkívül racionális szellemben taglalja a világegyetem felépítését, az erkölcsöt, az orvoslást, az öröklődést. E témák feldolgozására eddig a filozófusok és az egyház formált jogot. D'Ascoli kitért a csillagászati kérdésekre is, kutatva a csillagok hatását az emberre és a természetre általában. Asztrológiai tudása meglepően reális alapon áll, korában ritka hozzáértésről tanúskodik. Ezt a felvilágosult szellemű művet azonban számos misztikus elem szövi át. Miszticizmusa azonban mégsem volt elvakult dogmákkal terhes, inkább a mindent kipróbálni kész, kísérletező kedvű empirikus szellem megnyilvánulása. Aulizio, Francesco: Il giuramenîo di Ippocrate e veramente sempre attuale? (117—123 p.). A hippokratészi eskü morális-filozófiai alapjának, etikai tartalmának vizsgálása napjainkban ismételten témát ad a kutatóknak. Vol. 18, N.2. Ronchi, Vasco: L'influence de V

optique de Galilée sur la science en general (141— 191. p.). Galilei optikai kísérletei és az általa szerkesztett műszerek — elsősorban a nagyító és ennek továbbfejlesztett változata, a mikroszkóp — forradalmi változásokat hoztak létre a természettudományokban. Közvetve — a műszerek segítségével megismert mikrovilág tanulmányozása révén — a filozófiára, a világkép alakítására is hatással volt az optika fejlődése. Ezt a sokirányú folyamatot tárgyalja a cikk nagy részletességgel. Ugyancsak Galilei munkásságával foglalkozik Salemme, Maria Antonietta — Celani Inesi, Annamaria: Galilei quanta e come precursore di Einstein (201—208 p.) c. tanulmányában. A matematika és fizika kutatáselmélete alapján vizsgálják Gáliéi tevékenységét. Vol. 18, No. 3. Timio, Mario — Gent Hi, Sergio: Bot tini e Lister: Protagonisti della scoperta delV antiseps i chirurgica (289—305 p.). A cikk Enrico Bottini (1835—1903) paviai és Joseph Lister (1827—1912) professzorok munkásságát tárja fel a sebészet antiszeptikus művelése érdekében. Bevezetőjében vázolja azokat a siralmas higiénés körülményeket, amelyek minden sebészeti beavatkozás velejárói voltak. A probléma megoldásának igénye élt, sőt különböző fertőtlenítő szerek használata már kezdett elterjedni a kórházi gyakorlatban. A kezdeti próbálkozások között említik meg Semmelweis munkásságát a „szóda" alkalmazására térve. Ezek az eljárások nem a sebfertőződés elkerülését szolgálták, hanem a helyi fertőzésforrások semlegesítését. Ezután beszélnek a szerzők a Lister-féle módszerről, elméleti és gyakorlati szempontból megvilágítva a kérdést. Ezután térnek rá Bottini munkásságának ismertetésére, adatokkal bizonyítva, hogy őt illeti a prioritás a karbolsav alkalmazását illetően. Bottini ugyanis már 1866ban közzétett egy írást az „Annali Universali di Medicina"-ban (Milano) Dell'acido fenico nella chirurgia pratica címmel, amelyben a módszer lényegét leírta, és 680 eset alapján közzétette tapasztalatait. Lister csak a következő évben — 1867-ben — publikált e témakörben először, írása a The Lancet c. folyóiratban jelent meg. Annak ellenére, hogy csak egy év volt a megjelenés közötti különbség — Bottini javára —, Lister érdemeként könyveli el a karbolsav antiszeptikus alkalmazását. Ezt egyrészt azzal próbálják magyarázni, hogy a Lancet már akkor is