Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Histoire des Sciences Médicales, 1980 (Bánóczy Erika)

HISTOIRE DES SCIENCES MÉDICALES — 1980 A Francia Orvostörténelmi Társaság folyóirata, évente négyszer jelenik meg, a szerkesztőbizottság elnöke J-CH. Sournia professzor. Tartalom: társasági krónika, ülésen elhangzott előadások, könyvrecenziók. Tome XIV, No. 1. J. Cheymol: Pèlerinage de Saint-Jacques-de-Compostelle, 2.: Hôpitaux et confréries de pèlerins a Paris (29—42. p.). A Compostellába igyekvő zarándokokat a XI. századtól az É—D útvonalon két párizsi kórház fogadta: északon, intra muros, a Saint-Jacques-aux-Pélerins, a Szent Jakab zarándokok testvériségének alapítványa és székhelye, délen, extra muros, az Hôpital de Saint-Jacques-du-Haut-Pas. G. Lanchou — C. Veron: Un évadé de la medicine: Jean-Baptiste Charcot (1867— 1936— (43—51. p.). A neves neurológus fia kezdetben apja nyomdokain halad, majd a biológiai és oceanográfiai kutatásokban ért el eredményeket, de élete végéig nem szakadt el az orvosi hivatástól, számos hajóútja során ő maga látta el az orvosi teendőket. B. Merlette — F. Vial — R. Rulliere: Le manuscrit 420 de Laon et la médecine carolingienne (52—70. p.). A laoni kézirat Marcellus Empiricus 4. században készült De medicamentis liber című művének Karoling kori másolata, egyike a középkori orvostudomány által hagyott rendkívüli dokumentumoknak. Nemcsak három generáció orvosainak margójegyzeteit őrzi — szómagyarázatok, új receptek, kritikai megjegyzések —, hanem nyilván a Karoling Palotában kialakuló orvosi specializálódás kezdeteiről is tanúskodnak. P. Vieuville: Georges Duhamel et la medicine (71—76. p.). A sikeres, bár nem egészen élvonalbeli huszadik századi író első mestersége az orvostudomány volt, életműve bizonyítja, hogy érdeklődését megőrizte akkor is, amikor már minden idejét kitöltötte az irodalom. Dubarry: J.— Vincent Labor de et son procédé de réanimation par tractions rythmées de la langue. La survie neuro-musculaire après décapitation (77—82. p.). 1892 és 1900 között Laborde kutatásainak nagy részét a nevéhez fűződő, ma már elfeledett újraélesztési eljárásnak szentelte, ami abból állt, hogy mesterséges légzést alkalmazott a nyelv ritmikus mozgatásával. Kutatásai során tanulmányozta a neuromusculáris túlélést a lefejezetteknél. Legendák, irodalmi példák (Saint Denis, Rabelais). P. Nicolle — A. Jude: Réflexions sur les prix Nobel de physiologie ou médecine (83—94. p.). Az alapítás óta eltelt 78 év alatt 126 orvosi Nobel-díjas volt, közülük 68 európai. A hét francia: A. Laveran (a malária kórokozójának felfedezése), A. Carrel (érvarratok, szövetkultúrák), Ch. Richet (anaphylaxia), Ch. Nicolle (typhus exanthematicus), A. Lwoff, F. Jacob, J. Monod (enzimek genetikai kontrollja, vírusszintézisek). A. Bouchet — J-L. Masson: Les localisations anatomiques de Tâme au cours des siècles (95—106. p.). Minden korban feltették a kérdést, hogy hol lakozik a lélek az emberi testen belül. Az ókori filozófiai spekulációkat a reneszánsztól kezdve anatómusok lankadatlan kutatásai váltották fel, akik főként az agy belsejében igyekeztek lokalizálni a lelket. Az ilyen irányú vizsgálódások a 19. században szűntek meg. J-F. Lemaire: Le chirurgien-baron François Girardot (1773—1831), un oublié de ! Histoire (107 — 114. p.). Napoleon tábori fősebésze volt. No. 2. E. Gilbrin: Le docteur Paul Caujole. Uhôpital français d'Ourmiah (septembre 1917—

avril 1918) (155—164. p.). Az első világháború alatt a franciák négy egészségügyi missziót indítottak útnak Orosz-