Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Faenza, 1982 (Kapronczay Katalin)

FAENZA — 1982 68 annata, 1—2. fasc. Biscontini Ugolini, Grazia: Giuseppe Bartolucci e la rinascita deüa maiolica del settecento a Pesaro (36—42. p.). A pesarói majolikakészítés reneszánsza Giuseppe Bartolucci nevéhez fűződik. Az urbaniai pélbániatemplom levéltári dokumentumai alapján fény derül a manufaktúra tevékenységére, alapításának körülményeire. A XVI. században virágkorát élt műhely felvirágoztatására 1757-ben egy társaságot hozott létre Bartolucci, melynek célja a finom majolika előállítása, ennek érdekében a megfelelő technikai körülmények biztosítása, az anyagi finanszírozás. A vállalkozás teljes sikert hozott, hamarosan igen népszerűvé váltak az itt előállított forma- és díszítésgazdag majolika edények, közöttük szép számmal található patikaedény is. Igen érdekes figurális díszítésű gyógyszertartók (tájképpel, madármotívummal stb.) is kerültek ki a műhelyből. 3—4 fasc. Tortolani, Giacinto: La ceramica salernitana nei secoli XI—XIII. ipotesi sulla reintroduzione della invetriatura (178—184. p).) Gazdag levéltári dokumentáció alapján írta meg cikkét a szerző a középkori kerámiaművesség egyik fontos területéről, Salernóról és vidékéről. Előállított termékeik nagy százalékát a köznapi használatot szolgáló tárgyak tették ki. Emellett mindenképpen említést érdemelnek azok a patikaedények, amelyeknek igénye a salernói orvosi iskola működésével hozható kapcsolatba. A következőkben részletesen megismerhetjük az előállítási technológiát, a díszítés metódusának, stílusának, jellegének változásait. Nem véletlen, hogy éppen ezt az időszakot (11—13. sz.) választotta a szerző vizsgálódása tárgyául, mivel ekkor még a közeikeleti stílus is érvényesült, sajátos díszítőelemei és formái érdekes koloritot adtak a termékeknek. Ugyanakkor jelentős volt az a technikai változás, hogy ekkor élte reneszánszát az üvegmázas díszítés. Fasc. 5—6. Cioci\ Francesco: I Della Roveré di Senigallia e alcíme testimonianze ceramiche (251—260. p.). A Della Roveré család az egyik legősibb olasz nemesi família. Tárgyi emlékeikből néhány darab a londoni Victoria and Albert Museum gyűjteményében található. Az egyik igen szép kerámia tál közepén az egyéb figurális és ornamentális díszítés mellett a család címere is szerepel. Ennek kapcsán részletes heraldikai ismertetést közöl a cikk első része. Orvostörténeti szempontból az a figurális díszítésű étkészlet tart számot az érdeklődésre, amelyet a gyermekágyas anya használt. Erre az alkalomra ugyanis külön készítettek — jelen esetben szép kivitelű, majolika — étkészletet. A garnitúra olasz neve „servizio da impagliata", szó szerinti fordítását nem érdemes adni, mert nem fedi fel a dolog lényegét. A magyar néprajz ezeket a tárgyakat, illetőleg a hozzá fűződő szokást a komatál, illetve a komatál-vivés kifejezéssel tartja számon. Az olasz irodalom szerint általában 2—5, illetve maximum 9 darabból állt a készlet. (Különféle mélységű, nagyságú tányérok, fedeles edények, csészék stb.) A Della Roveré-gyűjtemény darabjai azért is érdekesek számunkra, mert szülési jelenetekkel illetőleg az újszülött gondozását ábrázoló életképekkel vannak díszítve. Hű képet adnak nemcsak a kor szüléssel kapcsolatos szokásairól, de életvitelükről, ruházatukról, környezetükről is. Természetesen a kerámiák művészi-technikai kivitelezésének elemzése sem elhanyagolható. Az ismertetett példányokat 1525—30 körül, Francesco Maria Della Roveré születésekor készítették. Kapronczay Katalin