Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Buchholz, G: Arzt, Medizin und Heilmittelwerbung im Spiegel einer deutschen Provinzzeitung (Birtalqn Győző)

Buchholz, G. : Arzt, Medizin und Heilmittelwerbung im Spiegel einer deutschen Provinzzeiung, dargestellt am Beispiel des Duisburger Generalanzeiger innerhalb dreier Generationen. Deutscher .-irzte-Verlag, Köln 1981. S 241. G. Buchholz, a düsseldorfi Orvosegyetem Orvostörténeti Intézetének (vezető Prof. Dr. Hans Schadewaldt) munkatársa érdekes tanulmányban feldolgozta a Duisburger Generalanzeiger c. polgári, liberális beállítottságú napilap három évfolyamának, orvostörténeti érdekességű anyagát. Az értelmiségi olvasók számára szerkesztett újságot 1893ban adták ki először, és hosszú évtizedeken keresztül, időnként gazdasági, politikai nehézségekkel küszködve, 1966-ig megjelent. A szerző az 1894., az 1926. és az 1965. évfolyamok számaiban három, egymástól markánsan különböző, jellegzetes társadalmi-világnézeti szituációban három, nemzedék minket érdeklő orientációját mutatja be, melyet a lapban megjelent orvosi tárgyú cikkek tükröznek. Az érdeklődés kiterjed a korabeli közegészségügyi-orvostörténeti helyzetre, az előtérben levő, feltűnést keltő betegségproblémákra, az új, fontos vagy divatos orvosi felfedezésekre, gyógykezelésekre stb. A tanulmány bevezetője foglalkozik a lap alapításának történetével, a forgalmazási és financiális adatokkal. Igen alapos és körültekintő elemző ismertetésekben, a három időpont keresztmetszetében felvonulnak előttünk többek között a klinikumok, a munkaegészségügy, a fogászat, a balneológia, az egészségpolitika, a szociálhygiéne, a kórház és más egészségügyi intézmények ügyei, a törvényszéki orvostani és szakma-politikai problémák, az egészségnevelés, a paramedicinális irányzatok témakörei. E témakörök egymáshoz viszonyított aránya, súlyozása is jellegzetesen korhoz kötött. A fertőző betegségek például 1894-ben az egészségügyi vonatkozású cikkek 63,6%-át tették ki, 1926-ban már csupán 19,3%-át, amely szám 1965-re tovább csökkent 14,2%-ra. A sebészet, illetve az ennek specialitásai iránti érdeklődés viszont ellenkező tendenziát mutat. 1894-ben csupán 4,8%-ot, 1965-ben 10,3%-ot képviselnek ilyen tárgyú közlemények. Fontos korjellemzőként értékelhetjük az egészségpolitikai és szociálhygiénés érdeklődést érzékeltető három adatot. Az erről szóló publikációk száma 1926-ban magasan kiugrik (47,4%), 1894-ben még csak 18,6%, 1965-ben már csak 10,5%. Rengeteg további példával igazolhatnánk e kimutatások informatív értékét, melyek bizonyos érdeklődési csúcspontokra is rávilágítanak (az onkológia, az endokrinológia témakörök, a diftéria, a tbc, a Heine-Medin oltások stb.). Érdekes a szerző azon észrevétele, hogy a rendkívülivel, a publicisztikai szenzációval (érdekes, híres emberek betegsége, halála stb.) szembeni kezdeti nagy kíváncsiság az évtizedek során lanyhult. Legalábbis erre következtethetünk az ilyen tárgyú hírek háttérbe szorulásából. Fontos elemzést ad Buchholz a laikusok részére szóló orvosi ismeretterjesztő publicisztika néhány elméleti értékű problémájáról (aktualitás és exkluzivitás, periodicitás és kontinuitás, univerzalitás és specializáltság kérdései stb.). Kiderül a napi sajtó óriási szerepe és felelőssége az orvosi ismeretterjesztés témakörében, annak jó és rossz következményeivel együtt. A tabutémák eltűntek (pl. a nemi betegségek). Az orvosi műhibák terítékre kerülnek (pl. a Contergan-ügy). A napi sajtó folytonosan alakítja a nagyközönség előtt kialakult és alakuló orvosképet. Jelentős az újság közvéleményformálása az egészségügyi propaganda területein. Ez a vizsgált újság hasábjain főként a hygiene és a gyógyfürdőkultúra terjesztésében követhetőAz elsősorban anyagi kihatású gyógyszer- és gyógyfürdő-reklámok elterjedését is igen