Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Borsodi Mihály — Franki József: Somogy jeles orvosai (18—19. század) (Kapronczay Károly)

működésnek pedig szerkezeti változás az alapja. Ha a baj mégsem lokális, úgy a szervezet általános reakciójáról van szó. Ilyen értelemben az iskola a lázat megfosztotta önálló kórképi státuszától. Az iskolának nem volt köze a parazitatanhoz, a természetbölcseleti nézetekhez (ontologizmus), de az sem áll, hogy természettudományi módszereket vitt volna a klinikumba, bár azokat korlátozott szerepkörben elfogadta. A természettörténeti skola színhelye — hangsúlyozza Blreke — a betegágy és nem a laboratórium, s az orvos feladata a kórlefolyás észlelése, a kórismealkotás és a gyógyítás lehetőségeinek kiterjesztése. A jól dokumentált, tekintélyes monográfia fehér foltot tüntet el a XIX. század német orvostörténetéből, amennyiben feltárja azt a klinikai irányzatot, amely Hufelandtól és követőitől már elszakadt, de Wunderlichhel, Griesingerrel még nem tudott szót érteni. Valóban különös és sajátos Schönlein egyénisége és szerepe, aki mint kutató (kémia, mikroszkópia) úttörő volt, de mint klinikus tartózkodó magatartást tanúsított. Igazat adhatunk Rothschuh professzornak, aki e korszakot (ő biedermeiernek jelöli) buzgó kísérleti erőfeszítései ellenére, kísérletelőttinek (vorexperimentell) nevezi. Hídvégi Jenő Borsodi Mihály—Franki József: Somogy jeles orvosai (18—19. század). Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár és Megyei Pedagógiai Intézet, 1982. 61 p. (Iskola és Levéltár. Dokumentumok a szülőföldről. 15. sz.) A szerény kivitelben és sokszorosított formában készült kiadvány életrajzok közlésével tekinti át a Somogy megyében működött jeles orvosok tevékenységét. A módszertani segédanyag megjelöléssel kiadott füzet bevezetőjében ugyan nem tűnik ki, hogy milyen tanfolyamon vagy továbbképzési formánál használják segédanyagként, de válogatása erősen alkalomszerű: és feltehetően azok életútját tárták fel, akikre vonatkozóan a Megyei Levéltárban forrást találtak. Viszont közülük olyanokat is, akik csak a megye területén születtek — például Fodor József, Laposi Móricz, Pethe Zsigmond, Siklóssy Gyula stb. — csak a szülőföld kötötte őket Somogyhoz. így kicsit csonkának találjuk a kiadvány tartalmát, hiszen az első megyei főorvos, a 18. században itt működő orvosok után az olvasó azt várhatja, hogy valóban Somogy egészségügyéért legtöbbet tevőkről talál válogatást. Helyes, ha a helytörténeti kiadványok nem feledkeznek meg a környék neves szülötteiről, viszont az ilyen jellegű kiadványban inkább azokról kellene írni, akiknek életműve valóban az adott megyéhez kapcsolódik. E megjegyzés ellenére hasznos kiadvány kerül az érdeklődők kezébe. Az inkább ismeretterjesztő szinten kiadott könyv pontos adatokat ad az adott személyek életútjára, szakmai tevékenységére vonatkozóan, és általában arcképüket is közli. Csupán egy kritikai megjegyzés: a 28—31. oldalon találjuk Töltényi János (1819—1870) életrajzát, pontos adatokat az 1848/49-es szabadságharcban betöltött szerepéről, de hiányzik ebből, hogy ő Töltényi Szaniszlónak (1795—1852), a bécsi Josephinum Akadémia jeles magyar professzorának volt a fia. Kapronczay Károly