Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

ADATTÁR - Süle Tamás: Az Erzsébet Tudományegyetem Orvosi Kara, az önálló Pécsi Orvostudományi Egyetem rövid története és numizmatikai emlékei

kiterjedt levelelése [8]. A pozsonyi egyetem tanácsa azonban végig kitartott az önállóság megőrzése és a pécsi elhelyezés mellett. A kolozsvári egyetem 1921-ben leköltözött Szegedre, de a pozsonyi kényszerűségből továbbra is Budapesten maradt. Az egyik fő akadály Pécs szerb megszállása volt, amely alól csak 1921. augusztus 22-én szabadult fel a város. Ezt követően kezdődhetett meg az elhelyezés tényleges előkészítése. Két évig tartott, amíg sikerült a feltétlenül szükséges épületeket biztosítani. Ezek ügyében széleskörű levelezés és tárgyalás folyt a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a pécsi püspökség, Pécs város vezetősége és az egyetem vezetői között. A legtöbb huza-vona talán a Hadapród Iskola, a Jog Lyceum és a Főreáliskola épületeinek átengedése körül volt. Az egyetem kebelén belül is voltak nézeteltérések a különböző karok között az elhelyezést illetően. Végül is sikerült a legfőbb akadályokat legyőzni, ha szegényesen és szűkösen is, de berendezkedni. 1923. október 24-én ünnepélyesen befejezettnek nyilvánították a pécsi elhelyezést. Ezzel lezárult a sok viszontagságot megért egyetem pozsonyi és budapesti szakasza, és kezdetét vette a harmadik, a pécsi korszak. 1923 őszén tehát Pécsett hezdhették meg működésüket az egyetem jog- és bölcsészettudomány karai, valamint az orvosi kar elméleti intézetei. A klinikák csak 1924-ben nyitották meg kapuikat. Az induláskor a következő tanárok állottak az orvoskar egyes intézményeinek élén: anatómia — Tóth Zsigmond; fizika — Rhorer László; biológia — Gorka Sándor; élettan — Pékár Mihály; kémia — Zechmeister László; kórbonctan- és igazságügyi orvostan — Entz Béla ; kórélettan és gyógyszertan — Mansfeld Géza ; közegészségtan — Fenyvessy Béla; belgyógyászat — Ángyán János; sebészet — Bakay Lajos; szülészet — Scipiades Elemér; gyermekgyógyászat — Heim Pál; ideggyógyászat — Reuter Camilló ; bőrgyógyászat — Beck Soma ; szemészet — Imre József. Vagyis tíz elméleti intézet és hét klinika képezte az alapot. Nyolc professzor pozsonyi alapító tag volt, akik hűségesen kitartva a legnehezebb időkben is, követték az egyetemet Pécsre. A következő két évtized lényeges mennyiségi gyarapodást nem hozott az orvoskar életében, amit néhány számszerű adat is bizonyít: 1931-ben összesen 343 hallgató iratkozott be (ebből csupán 10% a nő), míg 1940-ben 246 (15% a nő). 1940-ig csupán a központi röntgenintézettel szaporodott a tanszékek száma, vagyis összesen tizenegy intézet és hét klinika működött [17]. Mindez nem meglepő, hiszen az I. világháborút követő ellenforradalmi korszakban a rossz értelemben vett, a társadalmi-politikai élettől elkülönült egyetemi „autonómia" és a fejlesztésre, tudományos kutatásra fordítható költségvetés soványsága volt a jellemző. Az 1930-as években a gazdasági nehézségek miatt az egyetem megszüntetése is szóba került. Ez ellen többek közt Entz Béla és Pékár Mihály harcoltak a legkövetkezetesebben. A fenti nehézségek, az intézetek és klinikák mostoha elhelyezése ellenére kiemelkedő tudományos eredmények is születtek. Elég Bakay Lajos, Entz Béla, Imre József, Mansfeld Géza munkásságára emlékeztetni. Természetesen 1945-ben a felszabadulás szinte minden vonatkozásban nagy változást hozott az egyetem életében, fejlődésének irányában, hiszen az új alkotmány kimondta: „A népi demokrácia minden eszközzel elősegíti a néphez hű értelmiség kifejlődését és a tudományos munkát". Változtatni kellett az orvosképzés sok szempontból elavult rendszerén. 1948-ban minisztériumi utasításra az „Erzsébet királyné" elnevezést meg kellett változtatni. Az új elnevezésről 1948 februárjában az Egyetemi Tanács rendkívüli ülésén határoztak. Lissák Kálmán rektor a „Semmelweis Tudomány Egyetem" elnevezést java-