Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Hőgye István: „Bábái mesterség" a Hegyalján (1711—1849)

fátlan lelkű teremtése az istennek örökre el veszne, szorosan intyük, hogy ezen Fő Pásztori Rendelésűnkhöz magokat tökéiletessen alkalmaztassák."

l% A református vallású bábák azonban még ilyen rendkívüli esetben sem keresztelhették meg a „pápista" szülők újszülötteit: „. .. A Helvétzia Vallásttartó Bábák Pápista Szüléktől született"

s életveszedelemben levő gyermeket magok ne keresztellyenek, hanem Catholica Személyt el hívni köteleztetnek."

l9 Zsidó újszülötteket semmiféle vallásfelekezetű bábának nem volt szabad keresztelni. „.. .Többször tapasztaltatván azon visszaélés a többször kihirdettetett rendelések ellenére némelly helyeken a Bábák ... a szülés alkalmatosságával veszedelemben forgó Zsidó Gyermekeket szüleik akarattyának ellenére is megkeresztelik, melyeknek elhárítása tekintetéből tétessen mindenütt közönségessé, hogy az ollyatén Bábák akik azt végbe vinni merészelnék, kemény büntetés alá jognak vonatattatni. . . "

20 Az ilyen keresztelést földi vagy szárazkeresztelésnek nevezték, és szükségből éltek vele, mert a kereszteletlenül elhalt gyermek és szülei büntetése is nagy volt. Az ép, egészséges gyermekek keresztelésével is siettek, mert nagyon sok rossz hiedelem élt a kis pogány megrontása, megronthatósága felől (pl. keresztelőig nem volt szabad magára hagyni, csak az anya ágyában alhatott, idegen nem láthatta, az ingét fonákul lehetett ráadni stb.). Általában 3-4 nap múlva, de 1-2 héten belül illett megkereszteltetni. Keresztelésig és az anya gyermekágyi betegségéből való „lábadozásáig" a bába járt füröszteni. Az újszülött első fürösztéséhez esővizet használtak, abba faszenet tettek, tejet öntöttek, a keresztapa pénzt dobott a teknőbe — fiúnál többet, lánynál kevesebbet —, amely a bábáé lett. A bába kötelessége volt a keresztszülőket meghívni, a keresztelés napját közölni, a keresztelés ügyében eljárni a paphoz és az újszülöttet „Pogányt viszünk, keresztényt hozunk" jelszóval az ünnepi menet élén keresztelni vinni. Keresztelés után ő is visszatért a lakomára, ahol kalácsot, perecet, pénzt kapott a komáktól.

21 A bába hivatásával járó kötelessége csak két hétig tartott egy-egy újszülöttel, amiért járandóságát a következő képpen határozták meg: „Rendes Bábáknak fizetések következendő módon határoztatott meg. .. Az első szülőt el fogásától lészen fizetése 2 Rhenes Forint, 1 Kenyér és 1 szakajtó liszt. A nem első szülöttektől 1 Rhenes Forint 1 Kenyér és 1 szakajtó liszt. Ha pedig úgy történne, hogy olly szegény sorsú betegedne le, akiknek tellyességgel leg kisebb tehetsége nem lenne a Bábái Taksának ki fizetésére a körüli teendőket d Bába köteles ingyen, minden fizetés nélkül szolgálni." A fenti fizetésért. . . „kötelessége d Bábának a le betegedett Aszonyt az első hétben minden nap kéczer meg látogatni és d szükséges kötelességeket körülötte, gyermeke kéirül rendesen meg tenni, d második hétben pedig, ha több betegei nem lennének minden másodnap, ha pedig betegei vágynak minden harmad nap legalább köteles elvégezni munkáját."

22 A községek, városok bábáit az elöljáróság fogadta és fizette „illendő sóiddal". 1822ben pl. Rudolfi Anna, az egyik újhelyi bába évi fizetése 50 Ft volt. Pestről hozták a városba és útiköltségül kapott külön 55 rajnai forintot.

23 Tállyán egy bába 150 magyar forintot kapott évi fizetésként 1832-ben.

24 18 Z. //. S. Bodrogkisfalud iratai 1796. 215. 19 Z. lt. S. Tállyai körlevelek jkv. 1817. 193. 20 Z. lt. S. Tállyai körlevelek jkv. 1820. 354. 21 Z. lt. S. Boronkay család levéltára és Szendrey Zs. : Születés, gyermekkori szokások. Magyarság Néprajza. IV. köt. 138. 22 Z. lt. S. Bodrogkisfalud iratai. 1824. 357. 23 Z. lt. S. IV-1001/e/19. 209. 24 Z. lt. S. Tállyai körlevelek jkv. 1832. 510.