Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Pető Mária: A népességnövekedés szabályozása az ókorban
A III. századtól kezdve még a fogamzásgátlással szemben is elítélőleg nyilatkoztak az egyházatyák. Vígh Szabolcs egy másik, ugyancsak kéziratos munkájában szereplő adat szerint 14 Lactantius kizárólag az önmegtartóztatást tartja megengedhetőnek a nem kívánt gyermekáldás elkerülésére. Lényegét tekintve az antikvitásban két ellentétes alapállású vélemény létezett az abortus elítélését illetően: egyfelől a humanitás alapja, közéleti emberek és költők (Cicero, Ovidius, Seneca, Aulus Gellius) állásfoglalása, s ezekkel rokon a szakorvosi tiltás álláspontja egészségügyi okokból; másfelől a keresztény felfogás, mely a magzat elpusztítását egyértelműen emberölésnek fogta fel. A kései korban élt keresztény orvosok közül egyesek — Oribasios, Aetios — a fogamzásgátló szerek alkalmazását megengedhetőnek tartották és munkáikban ajánlottak is efajta szereket. „... Ahogy terjedni kezd a kereszténység — írja Vígh Szabolcs —, úgy kelnek egyre többen az élet, a meg nem született élet, sőt a leendő élet védelmére, szembe szállva a Római Birodalomban akkor uralkodó kegyetlen családi állapotokkal. Az elterjedt hédonizmussal szemben bizonyos fokig átveszik az aszkétikus jellegű, sztoikus tanokat. Nem reflektálnak azonban az ókeresztény iratok a korabeli orvosok által ajánlott fogamzásgátló eljárásokra, de fellépnek a pogány babonás hittel összekapcsolt varázsszerek alkalmazása ellen." 15 A kérdés lényege az antik lélekfelfogásban rejlik. Az antik fiziológia szerint az embrió a fogamzástól számított 40 napig caro informis (Gtüov), ezután már létekkel rendelkező lény, ezért Tertullianus szerint elpusztítása emberölésnek számít. 16 Minucius Felix a legsúlyosabb bűncselekmények között tárgyalta, és parricidiumnak tartotta. 17 Ismeretes egy Severus és Antonius kori jogi adat, mely a magzatelhajtást crimen extraordinumnak nevezi. A crimen fogalom körébe a közüldözés alá eső bűncselekmények tartoztak, a két legősibb közülük az emberölés és a hazaárulás. Volt azonban egy társadalmi réteg, amelynek esetében különösen fontos volt a gyermekáldás elkerülése; a hetérák világa volt ez. Lukianosz (i. sz. II. sz.) A hetérák beszélgetése c. művében a következő igen érdekes, a korra jellemző párbeszédet ír le: „Hát el tudod felejteni Mürtionodat, Pamphilosz, épp most, amikor már a nyolcadik hónapban vagyok ? No én aztán bevásároltam a te szerelmeddel! Mi maradt nekem belőle ? A nagy hasam ? S hogy nemsokára gyereket szoptathatok, ami a legszörnyűbb gond egy hetérának ? Megállj, ha megszülöm, azért sem fogom kitenni, hanem, ha fiú lesz, Pamphilosznak nevezem el, ő lesz a vigaszom szerelmedért!" 19 ' Ami többek között arra is mutat, hogy bizonyos hatásos szert még ezek a nők sem ismertek. Priscianus, aki Gratianus császár (375 — 383) udvari orvosa volt, barátnője, Victoria számára írt egy gyakorlati nőgyógyászatot. Ebben a már ismertetett hippokratészi tilalmat idézi, majd rátér arra, hogy mely esetekben indokolt orvosilag az abortust előidézni. Ajánlott szerei növényi főzetekből készített labdacsok és borogatások voltak, ezek segít14 Vigh Sz: A születésszabályozás és fogamzásgátlás erkölcsi problémája a szentírásban és a patrisztika korában. (Bp. 1969. Kézirat. 39—47.) 15 Vigh i. m. 187. 16 Tertullianus e kérdésben való felfogásáról, illetve a teljes auctoranyag feldolgozásáról 1. Dölger, F. J.: Das Lebensrecht des ungeborenem Kindes und die Fruchtabtreibung in der Bewertung der heidnischen und christlichen Antike. Tertullianus Apol. 9. Patrologiae Latinae Tom. I. 1866. 366.; Etikai vonatkozások összefoglalása: Hörmann, ¥k.: Lexikon der christlichen Moral. Innsbruck — Wien — München, 1969. (Abtreibung címszó) 17 „.. .sunt quae in ipsis visceribus medicaminibus et potis originem futuri hominis extinguant et parricidium faciant, antequam pariant." Minucius Felix Octavius 30,2. 18 Lukianosz: Összes művei. Ford.: Jánosy István. 1974. 429.
