Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Pető Mária: A népességnövekedés szabályozása az ókorban
ségével igyekeztek megszabadulni terhüktől azok a nők, akik az anyaság örömeiben valamiféle oknál fogva nem kívántak részesülni. A leghumánusabb eljárásról a fogamzásgátlásról szóló ókori ismeretekről nemrégiben megjelent kitűnő munka 19 felment bennünket az alól a kötelesség alól, hogy e témáról is szólnunk kellene. FÜGGELÉK Szoranosz: A nőgyógyászat kézikönyve I. 19. 60— 65. Használjunk-e magzatelhajtó és fogamzásgátló szereket, és ha igen, hogyan? 60. A fogamzásgátlás különbözik a magzatelhajtástól, mert míg az előbbi a fogamzás bekövetkezését akadályozza meg, addig az utóbbi a magzatot pusztítja el. Más értelemben kell tehát használnunk a magzatelhajtás, és ismét más értelemben a fogamzásgátlás kifejezést. A vetéltetésröl egyesek azt mondják, hogy a magzatelhajtás szinonimája, mások viszont azt, hogy különbözik tőle annyiban, hogy megtörténtekor nem gyógyszerek, hanem lelki megrázkódtatás, vagy ütés hatására gondolunk. Ezért Hippokratész is, aki ugyan a magzatelhajtást elvetette, A csecsemő természetéről című könyvében említést tett vetélés kiváltása végett a medencetájék megtaposásáról. Bekövetkezett a terhesség. Egyesek elvetik a magzatelhajtó eljárások alkalmazását, Hippokratész tanúbizonyságára hivatkozva, aki ezt mondja: „Magzatelhajtó szert senkinek sem fogok adni", mégpedig azért nem, mert az orvostudomány feladata az, hogy védje és oltalmazza a természet létrehozta dolgokat. Mások viszont egyenesen előírják — bizonyos körülmények között: azaz nem akkor, amikor valaki házasságtörése miatt, vagy ifjúi szépségének megóvása végett akarja elhajtani a magzatot, hanem amikor arról van szó, hogy a szülés közben föllépő veszélyt kell megakadályozni; mivel a méh fejletlen és nem képes a magzat kihordására; a méhszájon daganat vagy repedés van, illetve más hasonló kényszerhelyzet szorongat. Ugyanezeket mondják a fogamzásgátló szerekkel kapcsolatban, — és mi is egyetértünk velük. Mivel azonban a magzat elhajtásánál a fogamzás meggátlása veszélytelenebb, először most erről fog mk értekezni. 61. Ha tehát a magzat elhajtásánál sokkalta hasznosabb meg nem foganni, a közösülést illetően először is óvakodni kell azoktól az időpontoktól, amelyekről megmondottuk, hogy alkalmasak a fogamzásra (például: amikor a havi vérzés kezdődik, vagy véget ér). Közösülések alkatmával az együttlét megfelelő pillanatában, amikor a férfi a spermát kiüríteni készül, a nő tartsa vissza lélegzetét és kissé húzza vissza magát, hogy a méhüregben ne löveljen túl mélyre a sperma, majd rögtön keljen fel és guggoló ülésbe ereszkedve tüsszentsen, törölje le hüvelybemenetét és igyon hideg italt. Hozzásegít a meg nem fogamzáshoz az is, ha közösülés előtt a méhszájat avas olajjal, mézzel, cédrusolajjal vagy balzsammal keni be, akár önmagában ezek valamelyikével, akár úgy, hogy fehér ónnal keveri őket; vagy esetleg mirhával, vagy fehér ónnal átitatott viasszal, vagy nedves timsóval, vagy borral elegyített galbanummal. Hasznos az is, ha a közösülések előtt finom 19 Seregély György — Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek orvostörténetéhez. Comm. Hist. Artis Med. 48—49. (1969). 81—106.
