Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Monory Bulcs: Euthanasia — a pro és contra nézetek tükrében
sajnos még ma sem megy ritkaságszámba a betegség prognózisában megnyilvánuló tévedés. 38 Néhányan a témában publikálók közül előszeretettel időznek annak a kérdésnek a beható vizsgálatánál, vajon mit kell érteni egyes esetekben az orvos rendelkezésére álló „rendkívüli eszközök, illetve rendkívüli gyógymódok" fogalmán, és erre alapítottan igyekeznek erkölcsi megokolást nyújtani az egyes esetekben követett, illetve nézeteik szerint etikailag alátámaszthatóan követendő orvosi-emberi cselekedeteknek. 39 Szemléletes példaként hivatkozhatunk az említett szerzők — általunk erőteljesen vitathatónak vallott — tanulmányukban kifejtett, az előbbi kérdést részben magyarázni igyekvő álláspontjára. E sokak által vizsgált kérdésben ugyanis ők válaszként hivatkoznak XII. Pius pápának az anestesiológusok kongresszusán 1957-ben kifejtett, fent idézett álláspontjára. 40 Nem vonjuk kétségbe, hogy 1957-ben a pápa kinyilatkoztatott véleménye jelentős volt — tekintettel arra, hogy az euthanasia kérdésének erkölcsi vonatkozásait és annak vallásetikai megközelítését jónéhány államban nagyrészt azonos módon értékelték —, de a több mint két évtizedes orvostudományi fejlődés eredményeként a „rendkívüli eszköz" fogalma egyre relatívabbá vált, s napjainkban talán még nehezebb megvonni a biztos határvonalat, vajon mely gyógyeszközök sorolhatók még ebbe a kategóriába? ! Erre tekintettel a hivatkozott szerzők idézett utalását — válaszként — nem tartjuk elég meggyőzőnek és kielégítőnek. Tovább elemezve a vitatható kérdések tárgykörét, kijelenthetjük, hogy egyetértünk hivatkozott szerzőkkel 41 abban, miszerint a reanimációs készülék kikapcsolása vagy nem alkalmazásának problémaköre megkülönböztetendő — a számos hasonló vonás ellenére is — a hagyományos értelemben használatos euthanasiától, de a kijelentés megokolását illetően már ismét ellentétes nézetet vallunk. Nevezetesen, nem látjuk bizonyítottnak, vajon a jelenleg alkalmazott gyógymódok — s közöttük a mai fájdalomcsillapításra irányuló lehetőségek — miért zárnák ki, vagy szorítanák háttérbe a beteg iránt megnyilvánuló szánalmat? Nézetünk szerint a jelenleg alkalmazott gyógymódok objektív tényezők, míg a beteg iránti szánalomérzés kiváltódása nem vitathatóan az emberi szubjektumban gyökerezhet, s az előbbi, objektív tényezőtől függetlenül is megnyilvánulhat. Ebben a témakörben maradva, nem látjuk elég meggyőzőnek a szerzők azon aggodalmának létjogosultságát sem, mely szerint: „... ha a felszíni hasonlóság elismerésével elfogadjuk az euthanasia fogalmának kiterjesztését a reanimációs készülék kikapcsolására, illetve a kezelés be nem vezetésére, úgy az az újabb tudományos eszközök alkalmazásának előzetes fogalmi gátja lesz. Éppen ezért ... amikor az orvos látja a céltalan küzdelmet,. . . s csak megengedi a halál korábbi időpontjában történő beálltát, és nem okozza azt, a jogi szabályozás nem kényszeríthet, és nem tarthat jószándékú orvost még csak formálisan sem bűnözőnek... " 42 Ezzel az érveléssel egyetérteni nem tudunk, ugyanis a reanimációs készülék használatának, kikapcsolása megengedhetőségének igen szigorú, tudományosan megalapozott szabályai vannak. Akkor és csakis akkor megengedett a gép kikapcsolása, s ezál38 Zentralblatt Rechts-Medizin 00422, 01671. ism. 10/1976.; i. m. 1020 sz. ism. 9/1975.; i. m. 1481 sz. ism. 8/1974 — 75. i. m. 1095 sz. ism. 5/1972 — 73. számú esettanulmányok, lásd továbbá az angliai balsikerű veseátültetés nemzetközi visszhangjára vonatkozóan a London Times 1977. november, 7 — 8. oldalát. L. pl.: Boldizsár F. i. m. 87.; Ferencz Z. — Körinek L. i. m. 316.; továbbá Dezső L. i. m. 40 Vö. 15. jegyz.; bővebben: Ferencz Z. — Körinek L. i. m. 314. 41 L. bővebben: Ferencz Z. — Körinek L. i. m. 317. 12 L. részletesebben: Dezső L. i.m. ;Rüping, H.: Sterbehilfe und „gelenkte Sterblichkeit". Deutsche Medizinische Wochenschrift 1976. 101. 36. 1332—1335., kiemeli mindezeket: Ferencz Z.— Körinek L. i. m. 315.
