Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Monory Bulcs: Euthanasia — a pro és contra nézetek tükrében
tal az abban elhelyezett személy mesterségesen fenntartott életfunkcióinak beszüntetése, ha a kezelő orvos, illetve az orvosi team a beteg disszociált agyi halálának kritikus szimptómiáit egyértelműen regisztrálja. A halál beállta tekintetében nélkülözhetetlen a tudományos meggyőződés, tehát a tényállapotról történő megbizonyosodás. Ellenkező esetben ugyanis egy még pislákoló emberi életet szüntetne meg esetleg az orvos tevőleges magatartásával. E témával kapcsolatban megjegyezni kívánjuk, hogy Nyugat-Németországban immáron közel egy évtizede folyik egy kísérlet az ember agyi halálának biztos és tévedhetetlen kontrolálására. Erről szóló tanulmányokban Busse és Vogelsang professzorok leírják, hogy vizsgálataik, kísérleteik alapján az aorta-ív angiográfia alkalmas módszer az agyi halál megállapítására, mert az relatív, gyors és egyszerű. Éppen ezért — vallják — kevesebb a hiba forrása, mint a szelektív angiográfiának, és vele egyenlő pontos eredményt képes szolgáltatni. 43 Úgy véljük — és ebben az ide vonatkozó irodalom számtalan példája megerősít bennünket —, bizonyítani sem szükséges példákkal, hány és hány esetben fordult már elő, hogy a klinikai halál beállta után a reanimációs készülék alkalmazása révén visszatértek a természetes életfunkciók, s a beteg felgyógyult. Fent kifejtettek értelmében elfogadhatatlannak érezzük a szerzőknek e témával kapcsolatban tett azon kijelentését, hogy „... a jogi szabályozás soha sem lehet kerékkötője a technikai haladásnak..."** Elfogadhatatlannak véljük ezt a kijelentést, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a jogi szabályozás sem elvi szinten, sem részletszabályokban nem nyithat még kiskaput sem az emberi élettel történő kísérletezésnek. Ha ugyanis nem ezt az elvet vallanánk, akkor feloldhatatlan ellentétbe kerülnénk azon szocialista társadalmi, morális és jogi alapelvvel, amely szerint az emberi élet védelme mindenek fölött áll, bármilyen más érdekkel áll szemben, úgy az emberi élet abszolút értékéhez kétség nem férhet. Érvelésünk alátámasztásaként hivatkozunk arra is, hogy az orvos-etika kodifikált parancsa értelmében az orvosnak a gyógyíthatatlan beteget is a legnagyobb körültekintéssel és odaadással kell gyógykezelnie, nem adhatja fel a halállal szembeni küzdelmet mindaddig, amíg a legcsekélyebb remény is fennáll a beteg megmentésére. Tovább folytatva a hazai jogi irodalomban megjelent, témánkat illető nézetek bírálatát, hivatkozni szeretnénk Boldizsár Ferenc Euthanasia — Igen? Nem? című tanulmányára, amelyben a szerző felveti a kérdést: „.. .Mit tegyen... az orvos egy végstádiumba jutott beteggel, akinél nincs többé remény arra, hogy akár csak átmenetileg is javuljon az éillapota, és nagy fájdalmakban szenvedi" Később, fejtegetéséből arra a következtetésre jut, hogy „... az orvosi gyakorlatban a gyógyíthatatlan beteg halálát — akár bevalottan, akár hallgatólagosan — mind passzivitással, mind tevékenységgel siettetik és ez a ténykedés etikailagigazolható is." Tanulmányában kifejtett állásfoglalása még határozottabb: „... A kórfolyamat előrehaladásával a fájdalomcsillapító adása mind nagyobb mennyiségben válhat szükségessé. Ha az orvos ilyenkor úgy látja, hogy betege helyzete . . . reménytelen . . . elfogadhatóbb lenne, hogy más orvosokkal konzultálva . . . egyetlen injekcióval oldja meg a problémát,. . . a beteg további életbentartása már senki szempontjából sem értelmes. . . "*° Vitakérdésünk egyik jelentős területén, az aktív cselekvés által elkövetett euthanasiánál nyilvánította ezt a véleményt Boldizsár, amellyel vitába kell szállnunk. A szerző érvelése, 43 Busse, O. — Vogelsang H.: Transfemorale zerebrale Panarteriographie zur Bestimmung des Hirntodes Fortschritte auf dem Gebiete der Röntgenstrahlen und der Nuklearmedizin. Organ der Deutschen Röntgengesellschaft 1974. 121. 630-634. 41 Ferencz Z. — Körinek L. i. m. 315. 45 Boldizsár F. i. m. 85 — 87.; kiemeli még: Horváth T.: Euthanasia az orvosetika és a büntetőjog dilemmája i. m. 647.
