Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok
Az I. kiadás 1871-ben jelent meg, páros oldalán magyar, páratlan oldalán latin szöveggel. Egy utánnyomását is ismerünk (Athenaeum, 1884) és megjelent egy kommentárja is. 21 Az Osztrák Gyógyszerkönyv VI. kiadásával még sok hasonlóságot mutatott, ami abban az időben helyes is volt, ha Magyarország és Ausztria szoros kapcsolatára gondolunk, akár az egészségügyi műveltség, akár a gyógyáru nagykereskedelem terén. Ezek miatt egy radikálisabb szakítás súlyos zavarok forrásává válhatott volna. Rendszere és beosztása nagy vonalakban azóta is változatlan: elöl a gyógyszerkönyvet hivatalossá tevő miniszteri rendeletet és az előszót olvashatjuk. Ez utóbbiban nemcsak általános irányelvek szerepelnek, hanem a szerkesztőbizottság névsora is. Ezt követik a gyógyszerkönyv általános szabályai és utasításai, majd pedig a tartalomjegyzék. Ez után következik az 510 gyógyszerkönyvi cikkely, sorszámozva, alfabetikus sorrendben. Ezek magyar szinonimái között szerepelnek a Schuster—Bugát féle „magyarítások" is. A cikkelyek az illető anyagjellemzőit, leírását és vizsgálatait tartalmazzák, természetesen a gyógyszertárban előállítható anyagok összetételét és előállítását, valamint a kémiai anyagok képletét és atom-, illetve molekulasúlyát is. A növényi eredetű drogok esetében az anyanövény címszava alatt egy cikkelyben tárgyalja a különböző növényi részeket (flos, folium, radix, semen stb.). A gyógyszerek után, szintén sorszámmal ellátva a kötelezően készletben tartandó reagensek felsorolása következik (46 db), néhány esetben feltüntetve ezek előállítása is. A kémszerek után 22 eszközt sorol fel, amelyek szintén készletben tartandók a gyógyszertárban, mivel az egyes vizsgálatokhoz azok szükségesek. A gyógyszerkönyv végén 20 táblázatot találunk, amelyek közül az első három az újonnan bevezetett metrikus súlyrendszer és a korábbi font súlyrendszer átszámításait tartalmazza. Meg kell jegyezni, hogy a Magyar Gyógyszerkönyv I. kiadása bár három évvel a metrikus súlyrendszer kötelező bevezetése előtt jelent meg, de a maga részéről a gyógyszerészet terén már ezt tette kötelezővé. 22 Jelent meg ehhez a kiadáshoz 1883-ban egy Additamentum is. Ez 28 gyógyszert, 7 kötszert és 4 újabb reagenst tartalmaz, valamint két korábban is hivatalos gyógyszer (a Chininum sulfuricum és a Chinidinum sulfuricum) újabb vizsgálati módszerét. A gyógyszerkönyveink sorában itt jelentek meg először a kötszerek, illetve a sebészeti gyakorlatban használatos aszeptikus anyagok. A II. kiadás 1888-ban jelent meg. Bár az előző kiadáshoz képest teljesen átdolgozott, mégis néhány változástól eltekintve lényegében újat nem jelentett. A latin nyelvre való fordítását Csatáry (Grosz) Lajos egészségügyi tanácsos, a szerkesztőbizottság jegyzője végezte. Már egy- és kétkeresztes szereket különböztet meg és ezek gyógyszerkönyvi cikkelyeiben közli az egyszeri és napi legnagyobb adagot. A kémiai anyagok Schuster—Bugát féle „magyarításait" elhagyta. Ebben a kiadásban a növényi eredetű drogok rovására már jelentősen emelkedik a kemikáliák száma, főleg a szerves anyagoké. A kémszereknek már minden esetben megadja a részletes leírását, amelyek száma 79-re, az eszközök száma pedig 34-re emelkedett. A táblázatok száma hétre csökkent, mert nagy részét mint feleslegest elhagyta. Ennek a kiadásnak is jelent meg egy Additamentuma 1896-ban, amely 27 újabb cikkelyt tartalmazott, valamint intézkedett a sebészeti készítmények eltartásáról és csomagoBalogh Kálmán: A Magyar Gyógyszerkönyv kommentárja. Bp. 1879. A Magyar Gyógyszerkönyv I. kiadása, Pest, 1871. előszavának 8. pontja.
