Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok
lásmódjáról is. 23 Ismerünk ennek az Additamentumnak egy utánnyomását is. 24 Ehhez tartozott még a 105.147/1898. BM sz. rendelettel kötelezően készletben tartandó szublimát pasztillákkal kapcsolatos intézkedés is. Mind az eredeti kiadáshoz, mind a függelékhez jelentek meg kommentárok is. 25 A III. kiadás 1909-ben jelent meg. Alapvetően eltér az előző kiadásoktól. A magyares a latin szöveg nem párhuzamosan jelentkezik, hanem egy kötetben bár, de a kötet első felében a magyar szövegű teljes gyógyszerkönyv, a kötet második részében pedig ennek Ernyey József által készített latin nyelvű fordítása. A magyar nyelvű részben a megfelelő helyről kimaradt öt cikkely (Iridis rhizoma, Liquor ferri oxychlorati, Résina elastica, Saccharum és Saccharum lactis). Ezeket a magyar szövegű rész végén, a ,,PÓTLÉK"-ban hozza. A latin nyelvű fordításban ezek a megfelelő helyen találhatók meg. Az erős hatású készítményeknél törekszik a korabeli külföldi gyógyszerkönyvekkel megegyező hatóanyagtartalomra és ennek érdekében általában érvényre juttatta az 1902. évi brüsszeli nemzetközi értekezlet határozatait. Az előző kiadás még a kemikáliák nagy részét is a gyógyszertárban állíttatta elő. Ez a kiadás viszont ezeket már gyári készítményekkel pótolta, ezért látszólag csökkent a galenikumok száma. A drogok elnevezéseinél most már előre került a növény neve egyes szám birtokos esetben, utána a drogot képező növényi rész neve alany esetben (pl. Calami rhizoma). Az extractumok esetében néhol ugyanabból a drogból készült kivonatnak két előiratát is közli, részint a „formula internationalis"-t, részint a dextrinnel szárítotottat. Súlyt helyez a drogok mikroszkópos vizsgálatára, valamint az egyes anyagok quantitativ vizsgálataira. A kémszerek, eszközök és táblázatok száma ebben a kiadásban jelentősen megemelkedett. Kommentár ehhez a kiadáshoz is készült, amely három kiadást ért meg. 20 A IV. kiadás 1934-ben jelent meg. Tulajdonképpen az előző kiadás javított, bővített anyagát tartalmazza, alig néhány tekintetben hoz újat. Ez volt az utolsó, klasszikus értelemben vett gyógyszerkönyvünk, amely csak a gyógyszertárak számára jelentett szabványt. Az ezt követő kiadások már a nagyüzemi gyógyszergyártás felé tolódnak el és már inkább a gyógyszervizsgálat, mint a gyógyszerkészítés szabványkönyveivé váltak. Ez a kiadás magáévá tette az 1929. évi brüsszeli nemzetközi értekezlet határozatait, amely határozatokat külön fejezetben részletesen közöl is. A latin nyelvű fordítás külön kötetben jelent meg, lényegesen kisebb példányszámban. A fordítást ebben az esetben is Ernyey József végezte. Intézkedik a gyári készítmények (gyógyszerspecialitások) gyógyszertárban történő kiadásáról és ezzel kapcsolatosan a gyógyszerész korlátozott felelősségéről. A gyógyszerkönyveink sorában ebben a kiadásban jelennek meg először a gyógyszerspecialitások. Bevezeti a hivatalos készítmények között a neogalenicumokat (injectiók, tabletták stb.), a serobacteriológiai készítményeket, sőt a kémszerek között az orvosi laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges kémszereket is. Ehhez a kiadáshoz is készült több kommentár, amelyek közül a Mikó-féle kommentár a legismertebb. 27 23 Boruth E. könyvnyomdája, Bp. 1896. 24 Schmidt FI. könyvnyomdája, Bp. 1898. "-'"Kommentár a Magyar Gyógyszerkönyv II. kiadásához. Bp. 1891. (A Gyógyszerészi Hetilap kiadása); Sztankay Aba: Kommentár a Magyar Gyógyszerkönyv II. kiadásának függelékéhez. Bp. 1896.; Moldoványi István: Kommentár a Magyar Gvógyszerkönvv II. kiadásához és függelékéhez. Bp. 1896. 26 Fridii Rezső: A III. Magyar Gyógyszerkönyv magyarázata. Bp. 1913, 1918, 1923. 27 Mikó Gyula: A IV.-ik Magyar Gyógyszerkönyv kommentárja. Debrecen, 1936, 1940.
