Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Transactions and Studies, 1979/80 (Magyar László)

ző gondolkodása, hiszen az „artes" osztályozása során szorult ki a mechanikus sebészet az elméleti orvostudomány köréből, s került alacsonyabb kategóriába. Az elméletet követte a gyakorlat: azok a törvények, amelyek papok számára tiltották a sebészet müvelését, annak nem tisztátalansága, hanem alacsonyrendűsége miatt. Forbes, Thomas R.—Vertes, Joan L,: The Case of the Quarrelsome Watchman. (58—61. p.) 1781-ben Londonban két rendőr, Driver és Evans összeverekedett. Evans alaposan fejbevágta botjával Drivert. A dulakodók azonban hamarosan kibékültek: együtt mentek sörözni. Két napra rá Driver elvesztette eszméletét, és a megkísérelt koponyamütét ellenére meghalt. Erre a balesetre próbál a két szerző utólag magyarázatot adni, a korabeli jegyzőkönyvekre és leletekre támaszkodva diagnózisában. Evanst egyébként gondatlanságból elkövetett emberölésért ítélték el: megbélyegezték és egy hónapot kapott. No. 2. Waldron, Tony—Wells, Calvin: Exposure to Lead in Ancient Populations. (102—115. p.) A dél-angliai római kori temetőkben talált csontokban az ólomtartalom gyakran feltűnően magas. A két cikkíró véleménye szerint ennek oka nem a maradványokat körülvevő föld ólomtartalma, hanem az, hogy a csontok egykori gazdáit még életükben folyamatos ólommérgezés érte ólomötvözetű használati tárgyaik „jóvoltából". A tanulmány részletesen elemzi a mérgezés okait, különös tekintettel a hely táplálkozási, kulturális, építkezési és földművelési szokásaira. Az ólom ártalmairól külön fejezetben olvashatunk. A cikket statisztikák egészítik ki. Estes, Worth J.: Making Therapeutic Decisions with Protopharmacologic Evidence. (115—137. p.) A „protofarmakológia" modern kifejezés: a R. Buchheim munkásságát, tehát a farmakológia születését megelőző idők farmakológiai kutatásait nevezik így. A farmakológia fejlődésvonalát megrajzolva a szerző kifejti: 3 úton juthatunk el egy gyógyszer „elismeréséhez" empirikus, racionális és kísérleti úton. Estes a három módszert kíséri figyelemmel a protofarmakológia történetében, s eközben nemcsak az egykori gyógyszerész-orvosi gondolkodással ismertet meg bennünket, hanem a mai farmakológia és a protofarmakológia közös problémáira, valamint az empíria és a logika gyakori ellentmondásaira is felhívja figyelmünket. Beatty, William K.: William T. Bovie, Inventor and Teacher. (138—144. p.) Az írás W. T. Bovienek, az idegsebészet egyik megalapozójának élettörténetét mondja el. Bovie a vadnyugaton nevelkedett, saját költségén végezve el az egyetemet lett — növényfiziológus. H. Cushinggal, a neves idegsebésszel együtt hozta létre azt az elektromos készüléket, melynek segítségével, akkoriban szinte hihetetlen eredményeket érhetett el az orvostudomány. A cikket olvasva egy különös tehetségű és emberségű polihisztort ismerhetünk meg. No. 3. Ackerknecht, Erwin: The History of the Drug Treatment of Mental Diseases. (161—170. p.) Az emberiség már korán fölismerte, hogy az elmebetegek nemcsak mágikus-pszichoterapikus vagy fizikális úton, hanem gyógyszerekkel is kezelhetők. A görög mítoszok némelyike említ már efféle szereket. Ackerknecht cikke e gyógyszerek történetét tekinti át a hunyortól, a máktól, a vitriólum Hungaricumon át a ma is használt szerekig. Manapság különösen elterjedt az elmebetegek gyógyszeres kezelése. Részletes és rendkívül érdekes tanulmánya végeztével a szerző felhívja figyelmünket : bár az elmbebetegségek oka gyakran a beteget körülvevő világ, az orvosságokkal való gyógyítás lehetőségei nagyobbak, semmint azt ma gondolnánk. Sider, David

—McVaugh, Michael: Galen on Tremor, Palpitation, Spasm and Rigor.