Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Acta Medicae Historiae Patavina, 1979/80 (Kapronczay Katalin)

SZEMLE FOLYÓIRATOKBÓL ACTA MEDICAE HISTÓRIÁÉ PATAVINA — 1979—1980 Vol. XXVI. Agostom, C.—

Berti Bock, G.—Favero G. A.: Il concetto di miocardite nelVottocento. (9—27 pp.) A szívizomelégtelenséggel, illetve a szívizombetegségekkel kapcsolatos 19. századi kutatásokat, ezek eredményét tárják fel a szerzők tanulmányukban. Csak fokozatosan — a részproblémák megoldása után — jutottak el odáig, hogy egy alapkoncepciót fogalmazzanak meg. A fejlődés fontosabb állomásai a következők voltak: A. Kussmaul, 1873: periarteritis nodosa — J. Cohnheim, 1876: embolia paradoxa — A. Stefani, 1877: diastole — H. Roger, 1879: a kamrák közötti izomfal szerepe és működése — O. Schmiedeberg, 1883: a digitalis hatásának kimutatása — W. Osler, 1885: endocarditis bacterica — S. Riva-Rocci, 1891 : a vérnyomásmérő feltalálása — H. Huchard, 1899: aortitis és magasvérnyomás. A szerzők a kórbonctani elemek jelentőségére fektetik a fő hangsúlyt. Részletesebben G. Cagnetto (1876—1944) munkásságát, doktori disszertációját taglalják, aki fontos lépéseket tett a myocardiopathia mibenlétének megállapítása területén. Berti-Bock, G.—Favero, G. A.: In téma di rianiniazione: i contributi del secolo del lumi. (29—45 pp.) A reanimáció és az aneszteziológia két olyan fogalom és tevékenységi kör, amely alapját képezi a kór19* házi ápolásnak. Megismertetése komoly része az egyetemi oktatásnak is. A reanimáció léte, az újjáélesztés szervezett keretek között történő lebonyolítása elsősorban tengerparti helyiségekhez kapcsolódik, a kezdeti időben erőteljes filantróp jelleggel párosulva. A 18. században több olyan szervezet jött létre, amely fő feladatának azt tekintette, hogy a vízi balesetek áldozatait visszahozza az életbe. Ilyen szervezetek — amelyeknek később orvos tagja is volt — a 18. század vége felé sorra alakultak Hollandiától Itáliáig valamennyi tengerparti országban. A kezdetek természetesen a legegyszerűbb — tapasztalati alapon megismert — eljárásra épültek, a további fejlődés feltétele az volt, hogy új ismereteket szerezzenek a légzőszervek élet- és kórtanáról. Lorenz Heister (1683— 1778) fő működési területe az anatómia és sebészet volt, fontos lépéseket tett a tracheotomia tökéletesítése érdekében. Ezáltal a szabaddá tett légcsövön keresztül akadálytalanul juttaták a levegőt a tüdőbe, sok esetben kanült is használt segítségül. John Hunter (1728—1793) 1776-ban megjelentetett munkájában a szívműködés zavarát is összefüggésbe hozza a légzési nehézséggel — következményeként halált okozva. Ezért a szívműködés megfelelő ritmusának helyreállítását egyenrangú fontosságú feladatnak tekinti a reanimáció során. Az újraélesztés problémáit talán legtökéletesebben a francia Antoine Louis (1723—1792) foglalta egységbe „Des signes de la mort" (Paris, 1788.) c. könyvében.