Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok
eltérő összetételű gyermekgyógyászati vényelőirat. A szegénysorsúaknak a beteg állataik gyógyítására is engedélyezték a Norma Pauperum vénymintáinak a rendelését, az állatok járványos megbetegedései (pl marhavész) esetén. Ez a rendelkezés már a Formulae Normales Veterinariae csíráit hordozta magában. Feltűnő, hogy a Norma Pauperum I. kiadása nem az érvényben levő gyógyszerkönyvre (Pharmacopoea Austriaca IV. kiadás),, hanem az ehhez tartozó hivatalos gyógyszerárszabásra (Buda, 1843) támaszkodott. A II. kiadást a 21.628/1872. BM sz. rendelet 1873. január 1-től tette érvényessé. Ez már a Pharmacopoea Hungarica I. kiadásával összhangban készült. Az előző kiadásból csupán9 vénymintát tartott meg, viszont 54 vényelőirattal gazdagította azok sorát. így összességében 63 vényelőiratot tartalmazott. Megszűntek a külön gyermekgyógyászati vényminták, most már csupán a gyógyszer adagoltatásával lehetett különbséget tenni a felnőtt vagy gyermek számára rendelt gyógyszerek között. Ennek a kiadásnak a vénymintáit már nemcsak járvány esetén lehetett rendelni az állatgyógyászat számára, hanem a szegénysorsúak esetében általánosan. A vényelőiratokban ugyan még a régi gyógyszerészi súlyegységeket alkalmazták, de zárójelben már átszámolták azokat a metrikus rendszer súlyegységeire, megkönnyítve ezzel az átmenetet a két súlyrendszer használata között. Feltűnő az előző kiadáshoz képest az infusumok és a decoctumok számának igen jelentős csökkenése. Szabványvényei között megjelent a szemcsepp és a szemkenőcs, a mucilago, az emplastrum, a pilula, valamint az injectio. Ez utóbbi gyógyszerformának a bevezetésével több mint hat évtizeddel előzte meg a gyógyszerkönyvet ! (Magyarországon először Balassa János injiciált gyógyszert 1860-ban.) Elmaradt viszont a potio, a linctus és a hydromel, mint elavult gyógyszerformák. A hatástani csoportok közül az expectorantia, a stomachica és a diuretica csoporthoz tartozó vényminták száma a harmadára csökkent. Teljes mértékben elmaradtak a carminativa, a Cholagoga, a contratussica és az antiasthmatica hatástani csoportokba tartozó vényminták. Megkétszereződtek azonban az antipyreticumok, megjelentek az antirheumaticumok, a vasodilatatoricumok, a roboráló szerek és a gombásodás, valamint a bélférgek elleni gyógyszerek szabványvényei. Úgyszintén itt jelentkeztek első ízben a desinficiensek előiratai, amelyek száma a későbbi kiadásokban állandóan növekedett. A III. kiadást a 16.971 /1893. BM sz. rendelet 1893, április 1-től tette hivatalossá, amely 60 szabványvényt tartalmazott. Ezek összeállítása már a Pharmacopoea Hungarica II. kiadásával összhangban történt. Az előző kiadásból 52 vényelőiratot vett át és csupán 8 újat vezetett be. Itt jelentek meg első ízben a vényminták mellett azok taxáit árai is. természetesen még forint-krajcár rendszerben, mert bár 1892-től bevezették a koronafillér rendszert, de kötelező érvényűvé ez csak 1900-tól lett. A szabvány vények mind hatástani, mind pedig gyógyszerformák tekintetében nagyjából megegyeznek az előző kiadással, csupán a szemcseppek száma csökkent az egyharmadára. A IV. kiadást a 99.000/1898. BM sz. rendelet 1899. január 1-től léptette érvénybe A Pharmacopoea Hungarica II. kiadásának Additamentuma után lett hatályos. A 81 vénymintája közül 39-et az előző kiadásból vett át és 42 újjal gyarapította azok számát. Új gyógyszerformaként jelent itt meg a bacillus, az electuarium, az extractum, a pastilla és a sirup. Jelentősen megemelkedett a solutio és az unguentum vények száma. Új hatástani csoportként jelentkezik az antirachiticum és az analepticum. Elmaradt viszont az anticholericum, mint felesleges szer. Feltűnő növekedésnek indult a fertőtlenítő szerek száma, a szemészeti, a bőrgyógyászati, valamint a vérzéscsillapító készítmények. Ez utóbbiak közül különösen a méhvérzésre ható szerek szaporodtak. A lázcsillapító (maláriaellenes) szerek száma csökkent. Ennek a kiadásnak a vénymintáit már nem alkalmazhatták az állatgyógyászatban a közgyógyszerellátás terhére. :
