Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok

Az V. kiadást a 400/1932. NMM sz. rendelet tette hatályossá, amelynek kelte ugyan 1932. május 7.,de érvényessége visszamenőleges [!] 1931. november 1-től. Itt a vényelőiratok száma 93-ra szaporodott, amelyek közül csak 38-at vett át az előző kiadásból, 55-öt pedig új előiratként vezetett be. A gyógyszerformák közül elmaradt a decoctum, az emulsio, a collutorium, a bacillus, az electuarium és a mixtúra. Mixtúra névvel ugyan jelöl szabányvényeket, de ezek tulajdonképpen porkeverékek. A szintén elhagyott emplastrumok helyett megjelentek a collemplastrumok. Ismét megjelent a mucilago és a pasta, egészen új gyógyszerformaként pedig a tabletta, az elixirium és a tinctura. Figyelemre méltó a porok és az injectiók vénymintáinak az erőteljes megnövekedése. Új hatástani csoportként jelentkezett az anaestheticum, a hypnoticum, az adsorbens, a prophylacticum (contra morbos venereos) és a Röntgen-kontraszt anyag. A laxativum és az analgeticum hatástani csoportba tartozó szabványvények száma jelentősen megnövekedett. A VI. kiadást a 260.500/1934. BM sz. rendelet 1935. január 1-től tette érvényessé. Ez volt a Norma Pauperum utolsó kiadása. A 102 vényelőirata közül 73-at az előző kiadásból vett át és 29-el gyarapította azok számát. Ez a kiadás már a vele egyidőben érvénybe lépő Pharmacopoea Hungarica IV. kiadására támaszkodott. Új gyógyszerformaként jelent itt meg a suppositorium és a gyógyszerspecialitások térhódításának ellensúlyozására igen megnövekedett a magisztrális tabletták szabványvényeinek a száma. A hatástani csoportok közül új az antacidumok és az obstipansok sorába tartozó vényelőiratok előfordulása. Emelkedést mutat a vasodilatatorica, a Sedativa, a cardiaca és az antirachitica hatástani csoportokba tartozó szabányvények száma. Nagy harcok árán a Norma Pauperumból alakult ki és ennek lett jogutódja a Formulae Normales, amely 17 vényelőirat kivételével teljes egészében átvette az utolsó kiadású Norma Pauperum szabványvényeit. Névváltoztatásra azért volt szükség, mert a nevéből is kicsengően az eleinte csak a szegény sorsú betegek gyógyszerellátására szánt szabványvénygyüjtemény, az idők során egyre szélesebb körű használatba került és így a neve nem fedte a tényleges felhasználási területét. Megállapíthatjuk, hogy a Norma Pauperumok határozottan és töretlenül a modern tudományok fejlődésének vonalát követték, e szempontból megelőzve néha még a hivatalos gyógyszerkönyveket is. FORMULAE NORMALES (1940—) A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület először 1929-ben hozott határozatot egy magisztrális vénymintákat tartalmazó füzet megjelentetéséről. A közgyűlés bizottságot jelölt ki ennek a megszerkesztésére és ez a bizottság 1936. június 6-án terjesztette a közgyűlés elé az erre vonatkozó részletes javaslatát. A szabvány vénygyűjtemény megjelentetésére vonatkozóan a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület beadványt szerkesztett a belügyminiszterhez 1938. április 15-én és ezt a beadványt a Belügyminisztérium felülbírálás végett átadta az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, ahonnan kedvező válasz érkezett. Ezután az Országos Közegészségügyi Tanács Gyógyszerészi Szaktanácsa a beterjesztés alapján összeállította a vénymintagyűjteményt, amelyet gyógyszertechnológiai szempontból az Egyetemi Gyógyszerészeti Intézet és az Egyetemi Gyógyszertár vizsgált meg és ezt követte még a klinikai felülbírálat. így született meg 20 000 példányban a Formulae Normales I. kiadása, amelynek összes költségeit a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület viselte és ingyen megküldte az ország összes gyógyító intézetének, orvosának és gyógy-