Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok

Az V. kiadás 1954-ben jelent meg 3 kötetben, csak magyar nyelven. Ezzel a kiadással kezdetét veszi az a folyamat, amely szerint a gyógyszerkönyv már nemcsak a gyógyszertárak számára kötelező szabványkönyv, hanem mivel a gyógyszergyártás mindinkább a nagyüzemi gyógyszergyártás irányába tolódik el, így a gyógyszerkönyveink is egyre nagyobb teret szentelnek a nagyüzemi gyógyszergyártás szabványosításának. Tehát ettől a kiadástól kezdődően a gyógyszerkönyv mind a gyógyszertárak, mind pedig a gyógyszergyárak számára kötelező szabványkönyv. A három kötet közül az első az általános részt foglalja magába. Itt találhatjuk az előszót, az alapelveket, az általános tudnivalókat, a különböző vizsgálati módszereket, az egyes gyógyszerformák és fogalmak meghatározásait, a kémszereket, a táblázatokat, a nomogrammokat, valamint az elsősegélynyújtási útmutatót esetleges mérgezések eseesetére. A második kötet tartalmazza a kémiai anyagokkal, zsiradékokkal, viaszfélékkel és hasonló állományú anyagokkal, valamint az illóolajokkal kapcsolatos gyógyszerkönyvi cikkelyeket. A harmadik kötetben a növényi és állati eredetű drogok, a galenusi készítmények, az ember- és állatgyógyászati oltóanyagok és a sebészeti kötözőszerek cikkelyei szerepelnek. Szakít a korábbi görögös írásmóddal, így ebben a kiadásban már barium, sirupus, stb. olvasható. Általában a beosztásában, szerkezetében némi hasonlóságot lehet felfedezni a Pharmacopoea Austriaco-Provincialis első három kiadásával, természetesen a XX. század korszerű követelményeinek megfelelő szinten. A szerkesztőbizottság jelentősen kibővült, igen sok külső munkatárs (szakértő, szaktanácsadó) bevonásával a szerkesztési munkákba. így sikerült elérni, hogy ez a kiadás igen alapos, mindenre kiterjedő részletességgel készült, korszerű gyógyszerkönyv lett. A széles alapokra fektetett gyógyszervizsgálatok tekintettel vannak a nagyüzemi gyógyszergyártás műszeres ellenőrzési lehetőségeire, de a kis gyógyszertárak szerényebb felszerelésével is elvégezhető „tájékoztató gyorsvizsgálat"-aival a szerkesztőbizottság gondoskodott a klasszikus gyógyszerkönyvi elv átmentéséről, a modern követelményeknek is megfelelő pharmacopoeába. Ezt világviszonylatban először a Pharmacopoea Hungarica V. kiadásában érvényesítették. Ez a kiadás vezeti be az altatószerek és a kábítószerek jelölésére az egy- és két „üreskereszt" használatát. Az egyes gyógyszerkönyvi cikkelyek végén megtalálhatjuk az illető anyagra vonatkozó inkompatibilitás jelölését, úgyszintén a gyógynövények esetében a népi elnevezéseket is. A „comprimata" elnevezés helyett a „tabletta" kifejezést használja. Jelentősen kibővült az állatgyógyászati gyógyszerek száma, úgyszintén a neogalenicumoké és a serobacteriológiai készítményeké is. Ennek a kiadásnak szintén jelent meg egy Additamentuma 1958-ban, amelynek túlnyomó részét az eredeti kiadás javításai teszik ki, főként a vizsgálati módszerek és az általános részek korszerűsítése terén. Új elnevezést vezet be a szemcseppekre (oculogutta) és a szemkenőcsökre (oculentum). Az 58 új cikkelye közül 40 galenicum, 18 pedig szerveskémiai anyag, amelyeket abban az időben kezdtek alkalmazni a gyógyászatban. Bevezette a korszerű gyógyszertechnológiában azóta is nélkülözhetetlen polyoxaetheneket és sorboxaetheneket. A VI. kiadás 1967-ben jelent meg 3 kötetben, amelyhez tartozik még egy A/3 nagyságú,, spriál gerincű, táblázatokat tartalmazó kötet és egy kis füzet, amely a sajtóhibák javításait tartalmazza. A magyar nyelvű kiadáson kívül jelent meg egy angol nyelvű fordítása is a külföld számára, azonban ez nem hivatalos kiadás. Felfogásban és kivitelezésben általában az előző kiadást követi. Beosztása nagy vonalakban megfelel az előző kiadás beosztásának, csupán az első kötetből a táblázatokat tették át a spirál gerincű kötetbe, a máso-