Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok

Austriaco-Provincialis első két kiadásával párhuzamosan, 1780-ig még érvényben maradt a Dispensatorium Viennense is. A gyógyszertár tulajdonosokat a Provinciális Gyógyszerkönyvet illetően nemcsak arra kötelezték, hogy az új gyógyszerkönyv egy példányát a patikájuk számára szerezzék be, hanem arra is, hogy a náluk alkalmazásban álló gyógyszerész segédek és gyakornokok számára is egy-egy további példányt biztosítsanak. A Pharmacopoea Austriaco-Provincialis nemcsak tartalmában, de küllemében és szerkezetében is lényegesen eltért a Dispensatorium Viennensetől. Míg az utóbbiak nagy, folio méretűek voltak, addig a Provinciális Gyógyszerkönyvek könnyen kezelhető, A/5 formátumúak. Ezekben már szerepeltek a simpliciák is, mégpedig a kor gyakorlatának megfelelően hármas csoportosításban: először a kémiai anyagok (mineralia), majd a növényi eredetű drogok (plantae) és végül az állati eredetű gyógyszeralapanyagok (animalia). Mindhárom csoport latin címszavai után szerepeltek a német nyelvű elnevezések is. A növény és állatnevek már Linné szerinti nevezéktant követik, elkerülve ezzel a korábban fennállott nagyfokú bizonytalanságokat és elérve azt, hogy most már egy meghatározott név minden esetben ugyanazt a növényt vagy állatot jelentse. Ezután következtek a dispensatoriumból is már ismert leírások : a műveletek, fogalmak, gyógyszerformák, mértékegységek és az alkimista jelekből kifejlesztett orvos-gyógyszerész jelrendszer ismertetései és feloldásai. Csak eaután jöttek sorra a gyógyszerkönyv legnagyobb részét kitevő praeparatumok és compositumok előiratai, azonban már nem a dispensatoriumban követett, gyógyszerformák szerinti fejezetekbe csoportosítva, hanem a címszóként használt elnevezéseik szerinti szigorú alfabetikus sorrendben felsorolva.

6 A Pharmacopoea Austriaco-Provincialisnak 4 kiadása, ezen belül pedig 6 utánnyomása, valamint 7 német és 1 holland nyelvű fordítása is jelent meg: Kiadás Utánnyomás Fordítás I. 1774 Bécs 1778, Pozsony 1779. II. 1775 német: Bécs 1775, 1776, 1778. ín. 1780 Bécs 1784, 1787, 1790. német: Bécs 1783, 1787, 1790. holland: Rotterdam 1780. IV. 1794 Milánó 1794. német: Bécs 1795. Előszavuk tanúsága szerint a német nyelvű fordítások a vidéki sebészfelcserek és a hadsereg számára készültek, mivel tőlük a latin nyelv ismeretét nem lehetett megkívánni. Az I. kiadás Bécsben jelent meg 1774-ben. Címlapján még természetesen nincs feltüntetve, hogy hányadik kiadás. Előszavának keltezése 1774. augusztus 1. Két latin nyelvű utánnyomásáról tudunk (Bécs 1778, Pozsony 1779.) Tekintet nélkül arra, hogy ezek az 6 Duka Zólyomi Norbert : Huszty Kritikai Kommentárja az első, Magyarországon is érvényes gyógyszerkönyvhöz. Gyógyszerésztörténeti Diárium 1975, 3. (A továbbiakban: ,,Huszty Kritikai Kommentárja".) 33.; Duka Zólyomi Norbert: Zur Frage der Gültigkeit der österreichischen Pharmacopöen im ehnmaligen Ungarn vor dem Jahre 1779. Österreichische Apotheker Zeitung 1917, 24, 50.; Kurt Ganzinger: Osztrák Gyógyszerkönyvek. 422.; Kurt Ganzinger: Die österreichische Provinzial-Pharmacopöe (1774—1794) und ihre Bearbeiter. Geschichte der Pharmazie 1962, 3, (A továbbiakban: „Provinzial Pharmacopöe") 18.; A Pharmacopoea Austriaco-Provincialis. Vienna, 1774. előszava; Rádóczy Gyula: A Pharmacopoea Austriaco-Provincialisok. Gyógyszerészet 1982, 5, (A továbbiakban: „Provinciális Gyógyszerkönyvek") 184.