Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok
utánnyomások már mind a II. kiadás megjelenése után láttak napvilágot, mégis az I. kiadásnak a pontos másai, nemcsak szöveghűség tekintetében, valamint az előszavuk egyöntetűen 1774. augusztus 1. keltezésével, de még a szerkesztési- és sajtóhibák terén is. Ezeket ugyanis nem javították ki az utánnyomásokban, hanem a kötet végén ugyanúgy közölték a javításokat, mint az 1774. évi kiadásban és ugyanúgy kérték értük az olvasómegértését és elnézését. Az 1775. évi II. kiadás szövegében viszont ezek már nem szerepelnek, mivel kijavították azokat. Hogy ezek az utánnyomások miért nem az 1775. évi II. kiadás szövegét követik, arra csupán egyetlen magyarázat található, mégpedig az, hogy mind a nevükből, mind pedig az előszavukból kitűnően a Pharmacopoea Austriaco-Provincialisok eredetileg csupán az osztrák örökös tartományok számára készültek. így az esetleges félreértések elkerülése végett szükségessé vált, hogy 1779-ben Magyarország gyógyszertáraira is kiterjesszék azok hatályát, az I. kiadástól (1774-től) kezdődően, visszamenőleges érvénnyel. 7 Az 1778. évi Bécsben készült utánnyomás ezzel a rendelettel kapcsolatos, mégpedig azért, mert a rendelet előkészítési szakában, a rendelet téves értelmezése folytán az I. kiadás utánnyomását készítették el Magyarország számára. Ezt a bécsi utánnyomást azonban a magyar illetékesek nem fogadták el, hanem a rendelet szövegét ugyanúgy tévesen értelmezve, újból kinyomtatták Pozsonyban az I. kiadás hasonmását és ez került a magyar patikákba. A bécsi utánnyomást pedig mint feleslegeset bezúzták vagy egyéb módon megsemmisítették. E mellett szól az 1778. évi bécsi utánnyomás rendkívüli ritkasága, szemben a viszonylag eléggé gyakori pozsonyi utánnyomással. A Bécsben készült 1778. évi utánnyomást viszont később új kiadásnak tekintették, talán mert latin nyelvű és Bécsben készült, valamint a megjelenésének körülményei is feledésbe merültek annál is inkább, mivel az ezzel kapcsolatos rendelkezések speciálisan magyar vonatkozásúak. Valójában azonban semmi sem indokolta, hogy az 1778. évi bécsi utánnyomást tekintsük a Pharmacopoea Austriaco-Provincialis III. kiadásának, hiszen a címlapján erre vonatkozó utalás nincs, az előszava nem 1778. hanem 1774. évi keltezéssel van ellátva és az 1774. évi I. kiadással betű szerint megegyezik, még a sajtóhibák tekintetében is. 8 A speciesek alatt a Provinciális Gyógyszerkönyvekben már nem az elporított növényi részek keverékeit értették, hanem a mai formájuknak megfelelően „conscissa" aprítású drogokat, eleinte még „species decocti" elnevezéssel. A II. kiadás szintén Bécsben jelent meg 1775-ben. Az I. kiadás megjelenését már a következő évben követte, nyilván az hamar elfogyhatott (ezért is kellett Mgyarország számára utánnyomásokat készíteni). Előszavának keltezése 1775. augusztus 1. A címlapján feltüntetve: „Editio secunda." Utánnyomásairól nem tudunk, de három német nyelvű fordítását ismerjük (Bécs 1775, 1776, 1778). Ebben a kiadásban már kijavították az I. kiadás hibáit. Egyébként majdnem megegyezik az I. kiadással, csupán abban tér el attól, hogy új gyógyszerként felvette az ALLII BULBUS-t és a FLORES SULFURIS-t a cikkelyei sorába. Elhagyta azonban az I. kiadásban még szereplő OLEUM RAPARUM-ot. A III. kiadás 1780-ban jelent meg Bécsben, címlapján tévesen „Editio quarta" megjelöléssel, ami mint már láttuk, abból adódott, hogy tévedésből az 1778. évi Bécsben készült utánnyomást tekintették III. kiadásnak. A most szóban forgó kiadás előszavának keltezése 1780. október 1. Három utánnyomásáról tudunk (Bécs 1784, 1787, 1790), valamint 7 1335. (1779. III. 20.) sz. helytartótanácsi rendelet. Ezt megerősítette még a 11.246 (180L IX. 13.) sz. királyi leirat és a 26.303. (1801. XII. 1.) sz. helytartótanácsi rendelet is. 8 Rádóczy Gyula: Provinciális Gyógyszerkönyvek, 185.
