Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben
Az intézet jó therapiás atmoszférájára és az elsősorban foglalkoztatási therápiák kiterjedt mértékben és változatos formában való alkalmazására látszik utalni már maga az a közlés is, mely szerint az 1864. évben összesen ápolt 123 beteg közül a „kényszeringet" csupán 4-nél kellett igénybevenniük, holott a betegek a legkülönfélébb elmekórformákban szenvedtek. A betegek elhelyezését illetően 1863-ban a két nem számára nyugodt és nyugtalan osztály működött, a betegszobák vagy különszobák, 1—3 személyesek voltak, s „ízletesen bútorozottak". 82 A férfiaknak játszó- és teke-, a nőknek zongoraszoba, s mindkét nemnek elkülönített sétányok, kertek állottak a rendelkezésére. Ezenkívül fürdő és zuhanyozó-ház is, valamint ,,. . .a netán szükséges vízgyógymódhoz vagy villanyozáshoz szükséges minden kellék.. . " 83 Babarczi Schwartzer O. (1894) igazgatása alatt az egész létesítmény a Svábhegy délkeleti lejtőjére telepített 15 pavilont, 8 kertet és 2 gazdasági udvart foglalt magába. Akkortájt a betegek zsebpénzére havi minimum 20 Frt-ot kellett deponálni a hozzátartozóknak, melyet többek között kocsikázásra, színház és hangversenylátogatásokra, valamint bor, sör, dohányzószerek stb. beszerzésére fordítottak. A betegek napirendjének főbb programjai: kelés 7 és 8 óra között, reggeli után 12 óráig séta vagy kúrák, fürdés, társasjáték, szórakozás; 12-től 2-ig ebéd, majd 1 óra tartamú egyéni pihenés, séta vagy szórakozás; 3-tól 7-ig ismét kerti program vagy kúrák, fürdők, társasjátékok; 7-től 8-ig vacsora, majd kertben tartózkodás, 9 órakor lefekvés. Az intézet jellemző therapiás sajátossága — mely egyben értékelésem szerint sikereinek és közkedveltségének is a forrása lehetett — a betegek kényelmes és komfortos elhelyezésének, hangsúlyozottan szociális életének, változatos és szórakoztató elfoglaltságának a biztosításán kívül főképpen az intenzív és személyre szabott orvos-beteg kapcsolatban 84 , valamint a kiváló ápolói munkában állott. 85 uralkodó psychiátriai irányzatoktól. Megállapította, hogy a budai magán „gyógyintézetben" már 1884-ben, még Schwartzer F. igazgatása alatt előrenyomtatott kérdések formájában összeállított kórtörténeteket használtak, melyeket azután kézírással töltöttek ki. Az I., „kórelőzmény''-t illető részben a származásra, méhéletre, gyermekkorra, a fejlődési korra, meglett korra, a jelenlegi betegség okaira, a jelenlegi megbetegedés prodromjaira vonatkozóan összesen 51 kérdést kellett a kórrajzírónak részletesen kitöltenie, míg a Il-es „jelen állapot" részben a beteg physikai és psychikai állapotával kapcsolatban újabb 37-et. A decursusok rendkívül részletesek, egyaránt tartalmazzák a lelki és a testi élet minden jelentősebb megnyilvánulását, ezenkívül az alkalmazott gyógyszereket, vagy egyéb therapiás beavatkozásokat is. Az 1913—16-os évekből származó kórrajzok szintén előrenyomtatott kérdéseket tartalmaztak, de már legfeljebb csak az egynegyedét az előzőekben használt kérdéslistának. Akkoriban a válaszok és a teljes kórrajz már géppel írottak. A decursusokban mindig kitértek az alvás és az étvágy alakulására. A bejegyzések mellett Dr. Oláh Andor, Dr. Stokk Angéla, Dr. OrphanideszErzsébet intézeti orvosok és Dr. Konrád Jenő igazgató főorvos nevei szerepelnek. 82 Schwartzer F.: A Budai Magán Elme.. . Buda, 1864. 1—4. 83 Schwartzer F.: A Budai Magán Elme. . . Buda, 1864. 9. 4 Nem véletlen, hogy a betegekkel való személyes kontaktus kialakítására és beható psychotherápiás foglalkozásra elsősorban e magánelmegyógyintézetben, majd később az ún. „kedélybeteg szanatóriumokban" nyílt lehetőség. Míg ui. az állami elmegyógyintézetek és közkórházi elmeosztályok egyrészről jóformán állandóan túlzsúfoltak voltak, s bennük nagy tömegben stagnáltak — e kor nomenclatúráját idézve a ,, caput mortuum"-ok —, a gyógyíthatatlanoknak tartott elmebetegek, másrészről igen rossznak volt mondható az orvosellátottságuk is. Lipótmezőn pl. az 1900-as év folyamán 1651 beteget ápoltak összesen, s e beteglétszámra 1 igazgató főorvos, 2 főorvos, 4 másodorvos, továbbá 120 világi ápoló és ápolónő, 24 irgalmas testvér és 58 szolga jutott. Ezzel szemben a Schwartzer intézet mennyiségileg (és minőségileg is) kielégítő orvos-feltöltöttsége tükröződik pl. az ott dolgozó elmegyógyászok 1894. évi napi munkarendjében: mindennap 8-tól 11 óráig
