Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

ADATTÁR - Lázár Szini Karola: Adalékok a XVI. századi Ars Medica vizsgálatához. Anatómiai és kórtani műszókincs

hoz) viszonyítva azonban (például a latin Pomum Adami mintájára alkotott Ádám almája 'gurgulio') a fentebbi poliszemantikus szavak terminológiai előfordulása általános kulturális jelenség. A hasonló átvételeket, egyetemes jellegű jelentéskölcsönzéseket az egy kultúrkörön belül élő népek közös szemléletmódja, azonos fogalmai és kölcsönös, közvetett vagy közvetlen érintkezése magyarázza — mutat rá a nyelvészet.

42 A mintegy láthatatlan műveltség-kisugárzásokra egykor született terminusok jó része, az élö nyelv próbáját kiállva, esetenként alaki változásokkal, ma is használt és használható műszó (gondoljunk csupán a foggyökér, hasüreg, méhnyak, epeutak, méhszalag, gyomorszáj, májkapu anatómiai terminusokra), avagy új hasonló alakulatok

43 (pl. fogmeder, nyelvgyök, mellüreg, ondóvezeték, orrnyílás) létrejöttének forrása. A megnevezés szükségéből fakadt fentebb említett műszavak nemcsak pontosan fejezik ki az adott fogalmi tartalmat, de elevenek, képszerűek és a szaknyelvre, stílusra már kezdeteitől jellemzőek. 7. Orvoskönyvünk — a Magyar Elektra (1558), a Magyar Dekrétum (1565), a Debreceni Aritmetika (1577), a Magyar Herbárium (1578) századában — előremutató humanista törekvésből született. Az Ars Medica —• említettük — a kísérletes új orvostudomány mezsgyéjén járó reneszánsz gyógyászat kiemelkedő képviselőinek műveit megszólaltatva, latin nyelvű forrásmunkák szabatos, hű tolmácsolása, de mégsem szolgai fordítás, hanem bátor, igényes, akkori értelemben vett önálló alkotás. Olyan átdolgozás, amelynek műszavai, kifejezései a klasszikus nyelvekétől olyannyira eltérő anyanyelv szerkezetének, alaktani, mondattani és jelentéstani rendszerének megfelelő, a beszélt népnyelvben gyökerező s annak gazdagságát felvillantó nyelvi alakulatok. A magyar tudományos orvosi nyelv szó- és kifejezéskészlete átfogó megalapozásának ez, a maga korában rendkívüli kísérlete, sikeres, jelentős vállalkozás. A mű megalkotása sokrétű szakmai jártasságot és mély nyelvismeretet tételez fel. Szerzője — Bornemisza törekvését magáévá téve — feladatának tekintette „a már néhány éve irodalmivá emelt magyar nyelvnek tőle telhető művelését és gazdagítását",

44 s így méltán állíthatjuk őt legkiválóbb korai, európai szintű tudósaink, nyelvművelőink, nyelvújítóink sorába.

45 Nem az Ars Medica szerzőjén-másolóján, hanem a kor hazai viszonyain múlott, de mindenképpen a magyar orvosi nyelv kárára, hogy ez a közjó széles körű szolgálatára szánt, annyi leleményről, anyanyelvi öntudatról valló, bizonnyal nyomtatásra szánt enciklopédikus mű csak évszázadok elteltével láthatott napvilágot, s nem válhatott első nyomtatott magyar nyelvű orvosi könyvünkké. De mind az eredeti kézirat, mind másolatvariánsai, írástudók, gyógyító nagyasszonyok, borbélychirurgusok kezén forogva az elkövetkező századok égető egészségvédelmi szükségeit tájainkon kétségtelenül szolgálta, napjainkban pedig orvosi kultúránk és a műszókincs történeti útjának kutatásában páratlan forrás. K. LÁZÁR SZÍNI, Mrs., M.A., librarian Tîrgu-Mures, Str. Köteles S. 10, Romania 1,2 Kiss Lajos: Szláv mintára alkotott tükörszavak a magyarban. Jelentéstan és stilisztika. Nyelvtudományi Értekezések 83, Bp., 1974, 309. — Károly Sándor említi (i. m. 242.) „Tanulságos lehet annak felmérése, hogy az egyes kultúrkörökben milyen eltérések tapasztalhatók pl. a testrésznevek metaforikus használatában". 43 Idegen műszavak, szakkifejezések magyar megfelelőit lásd: Brencsán János: Orvosi Szótár. (VI. kiad.) Bp., 1976. passim. ** Idézi Borzsák István: Az antikvitás XVI. századi képe. (Bornemisza-tanulmányok). Bp., 1960, 202. 415 Lásd Szathmári István: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk. Bp., 1968, 46—53.