Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben
De egyéb fontos dokumentumok rendelkezésre állanak, s azokból sokminden kivehető. Ringelhann B. ésmtsa. (1960) már említett tanulmányukban hivatkoznak is azokra, s így festik meg az intézmény életét: „A századforduló idején a kórház főleg a gondozásra szoruló elmebetegek gyűjtőhelye, mellette a somatikus gyógyítás háttérbe szorul. A gyógyítás színvonala eléggé alacsony, hiányoznak a tárgyi és személyi feltételek.'^ Dr. Blum Ödön országos közegészségügyi felügyelő látogatást tett a két (ti. a női és férfi) egri kórház elmeosztályán és a látottakról 1903. máj. 28-i keltezéssel részletes jelentést készített. E jelentés — melyet Ringelhannék is idéznek — pontos képet tár elénk, úgy az ott észlelhető szomorú tényekről, mint azok okairól. 94 A helyzet javítására Heves megye közigazgatási bizottsága 9642/1903. sz. alatt határozatot hozott, melynek lényegesebb eredményei: az elmeosztály orvosi ellátását az addigi 2 helyett 3 orvosra bízzák; az ápolószemélyzet szolgálati beosztásában 1 fiiápolót, 5 osztályápolót, s minden tíz betegre 1 ápolót alkalmaznak, akik kizárólag a betegekkel foglalkoznak; a tüdővészes betegeket elkülönítik (1903-ban a két kórházban ápolt 346 beteg közül 22 halt meg az év folyamán tuberkulózisban!) stb. 3. Az „elmekór és gyógytan" részére a budapesti egyetemen 1882-ben szervezett tanszék addig, ami 1908. nov. 1-i megnyitásával a Moravcsik E. E. irányításával tervezett új, „Budapesti Kir. Magy. Tud.-Egyetemi Elme- és Idegkórtani Klinika" méltó hajlékot nem biztosított a számára, mozgalmas történeten ment keresztül. Nemcsak az elhelyezésének a helye és körülményei változtak ugyanis több ízben, de a tanszékigazgatói szerepét betöltő szakmai kiválóságok, a tanszemélyzet és maga a beteganyag is cserélődött, ez utóbbi mennyiségében, társadalmi összetételében, valamint az előforduló kórformák gyakoriságát tekintve is. 95 kórházba. A beteg végül is 1914. júl. 13-án tüdővészben halt meg. Közköltségen való ápoltatását vagyontalansága folytán a M. Kir. Belügyminiszter engedélyezte leiratában. Az 1898-as évből négy, 1904-ből kilenc, 1910-ből tizenegy, 1913-ból két, pár szavas, vagy legfeljebb soros bejegyzés szerepel a beteg testi-szellemi állapotáról. A decursusból azonban mégis kivehető, hogy a kórlefolyás során hallucinációi és téveseszméi mellett mikortól kezdett elbutulni, továbbá, hogy időnként az ápolói munkáknál segédkezett, majd rendszeresen dolgozott a szódavízgyártásnál, s a „gyógytári laboratóriumban" is. Gyógyszer adásáról csak a tbc. osztályra való áthelyezése után olvasható egy ízben bejegyzés. Egy másik, az előzővel ellentétes példa: M. L. 40 éves, querulátoros paranoiában szenvedő férfibeteg, magánzó, a Lipótmezőről 1913. okt. 18-án vétetett át az Irgalmasrend Egri Elmegyógyintézetébe. Kórrajza psychopathológiailag igen bőven dokumentált, u. i. a beteg azt állította, hogy a Császárfürdőhöz neki van joga, ettől őt az irgalmasok elütötték, holott ő a fürdő kegyura stb. Másrészről a hatóságokhoz intézett beadványaiban az irgalmasokat azzal vádolta, hogy a Marczibányi-féle alapítványt nem az alapító meghagyásának megfelelően — azaz hűtlenül — kezelik, a szegény, vagyontalan betegek ellátása helyett a saját vagyonukat gyarapítják stb. Végül is 1917. szept. 15-én áthelyezték a Bpest—Angyalföldi Elmegyógyintézetbe. 93 Ringelhann B.—Soós J.: i. m., 42. 91 Blum Ödön közegészségügyi felügyelő jelentése. 1903. (Az Egri Állami Levéltárban. Közig. Biz. iratai, 1905. L): „Sok igyekezetet és jóakaratot láttam úgy az Irgalmas barátok, mint az Irgalmas nővérek részéről is, de ők maguk a modern elmegyógyászatban járatlanok és csaknem tanácstalanul állnak. Mindkét osztály fő- és alorvosa a városi fő- és alorvos is egyben... az intézetben ritkán fordulnak meg. .. alig marad idejük 400-as, két külön helyen elhelyezett elmebetegek gondozására. . . És csak ily orvosi kezelés mellett lehető az, hogy az elmebetegekkel szemben oly kényszereszközök alkalmaztatnak, amelyek az elmegyógykezelés leghomályosabb idején is embertelennek találtattak." 95 A pesti psychiátriai tanszék, majd klinika történetére vonatkozóan lásd Horánszky N. (1968 és 1975), Laufenauer K. (1896 és 1901), Moravcsik E. E. (1906 és 1908), Németh Ö. (1926) és Simon T. (1970) munkáit.
