Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben
dóan — voltaképpen széleskörű társadalmi reformok szükségességére hívja fel a figyelmet. 72 Véleménye szerint a „pszikiátrikus óvóorvoslás'"' tárgyát felnőtteknél elsősorban az olyan egyének képezik, akiket elmebeli individualitásuk, vagy életmódjuk folytán bizonyos elmebetegségektől kell féltenünk. Ez utóbbi kórformák közé sorolható a paranoia is. „Tapasztalati tény — írja —, hogy a primer paranoia gyakran bizonyos és korán felismerhető paranoid jellemből növi ki magát. És legalább theoretice fel kell tennünk, hogy ezen paranoid jellembeli vonásoknak idejekorán ellene dolgozva, a paranoia kifejlődését hátráltatjuk, esetleg meggátoljuk, sőt egyes kóralakoknál — periekedé si és efféle formák — nem zárkózhatunk el a feltevés elől, hogy ha bizonyos külső körülmények másképp alakulnak, a betegség sohasem jutott volna kifejlődésre." 13 A prevenciónak tehát helye van itt is, az lehetséges és szükséges. 7 * B) További csábító vizsgálati lehetőség és egyben történeti orvosszociológiai kutatási feladat annak az érdekes kérdésnek a megválaszolása, hogy az előzőekben ismertetett therapiás módszereket milyen arányban használták a Monarchia különféle típusú psychiátriai intézményeiben, függőleg elsősorban a kérdéses intézmény jellegétől és a benne kezelt betegpopuláció szociális hovatartozásától. A kérdésfelvetés mindenképpen indokolt, hiszen tudjuk, hogy hazánkban a Monarchia időszaka alatt több psychiátriai magánkórház is működött 75 , másrészről a négy állami elmegyógyintézet is négy különböző élelmezési és ápolási osztály szerint tagolódott: 1900-ban pl. a lipótmezei elmegyógyintézet „különosztályán" („Luxusclasse") napi 10, az I. oszt.-on napi 6, a II.-on napi 3, a III.-on napi 1 koronát és 40 fillért kellett fizetni egy beteg után. 7fi Oláh G. (1903) panaszkodik is az ápolás, élelmezés és gyógyítás színvonalának, anyagi-társadalmi szempontok szerint történő differenciálódása miatt, ami hátráltatja a betegek gyógyulását: „Egy további szempont a fizetési osztályok. A nyilvános életet szolgáló közintézetben mellőzni kellene az elmebetegeknek fizetési osztály sze11 Oláh G.: i. m., 51.: „Ezen távolabbi és közelebbi okok sokféleségéből következik, hogy az elmebetegségek szociális prophylaxisát a gyakorlatban igen tágra kellene fogni, hogy az elmebetegség okai ellen való közvédelem tulajdonképpen együtt jár az általános jólét, művelődés, fejlett közegészségügy utáni törekvéssel és azokkal együtt önmagától oldc>dván meg, külön intézkedéseket nem is látszik igénveim." 7:i Oláh G.: i. m., 68. 71 Oláh G.: i. m., 68.: „Pszichiátrikus szempontok szerint kioktatott környezet módját találja ezen körülmények elhárításának, alkalmát leli egyes abnormitások korai neutralizálásának. Már az óvó elmeorvoslásnál is alapelv legyen a beteg furcsaságait, kényszereit nem közvetlenül támadni meg, mintegy kidisputálással, hanem oly külső benyomások szándékon kívülinek látszó előtérbe tolásával, melyek ellene hatnak az egyén kóros nézeteinek." 75 Keletkezésük sorrendjét figyelembe véve: a Schwartzer-fé\e magánelmegyógyintézet 1850-től Vácon, majd 1852-től egészen 1945-ig Budán; a Blum-íé\e, oligophréneket ápoló gyermekotthon 1898-tól Pelsőcön; Wosinsky epilepsziás kolóniája 1903-tól Balfon; Niedermann szanatóriuma Rákospalotán 1903-tól; a kelenföldi Ringer szanatórium 1906tól; a budapesti Frimm intézet súlyosabb fokban gyengeelméjű gyermekek részére, 1908tól stb. 7fi Jellemzőnek mondható a négy állami elmegyógyintézetben ápolt betegállomány „élelmezési osztályok" szerinti megoszlása: 1900-ban luxusosztály csak a lipótmezei intézményben volt, s ott is csupán 12 beteget ápoltak; I. osztály szintén csak Lipótmezőn, valamint Nagyszebenben volt, 14 illetve 12 beteggel; II. osztályon Lipótmezőn 234, Angyalföldön 76, Nagyszebenben 55 beteget ápoltak, Nagykállóban másodosztályt nem szerveztek; végül — az intézmények előbbi sorrendjében — III. osztályon összesen 1391, 480, 440 és 417 (Nagykálló) beteg nyert elhelyezést.
