Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben

rinti szigorú elkülönítését. Az elmeorvoslás kívánalma e tekintetben nem az, hogy minden beteg fényűzően legyen elhelyezve. Ellenkezőleg! A tébolydai luxus gyakran kellemetlenül, szinte kínosan hat, de a legnagyobb mértékben antipsychiatrikus eljárás egy beteget a jobb környezetből mely után vágyik, melyet megbecsül, kizárni, tőle a jobb élelmezést, melyet az életben megszokott, elvonni, mert más ellátási osztályon van. Egy operálandó lábra az alárendelt kérdés, de egy orvoslandó elmére ez maga az orvoslás, annak lényege és módja."

11 A tanulmány terjedelme legfeljebb arra ad lehetőséget, hogy a következőkben mintegy szemelvényszerűen csupán néhány, prototipikusnak tekinthető intézményféleség rendeltetését, beteganyagának társadalmi hovatartozását, s az idő hosszmetszetében ott folyó therapiás tevékenységet ismertessem, elemezve a komplex gyógyítás egyes alkotó elemeinek az arányait, összefüggésben a felsorolt tényezőkkel. A magánjellegű psychiátriai létesítmények közül a leghíresebbet és legfontosabbat, a Schwartzer-félét, az egyháziak közül az irgalmas rend egri és budai férfi elmeosztályait, a budapesti elmekórtani klinikát, az állami elmegyógyintézetek közül a lipótmezeit, végül a közkórházi elmeosztályokból a sátoraljaújhelyit választottam ki e célra. 1. Ismeretes, hogy „Budának egészséges és kies táján"

78

, a krisztinavárosi Kékgolyó utcában 1851-től egészen 1945-ig működött folyamatosan a Schwartzer-félc „Magán Elme és Ideggyógyintézet", kb. egyévi váci előzetes tevékenységet követően. Az alapító Schwartzer Ferenctől (1818—1889) fia, Babarczi Schwartzer Ottó (1853— 1913) 1889-ben vette át az intézet vezetését. 1863-ban 100 elme és 20 idegbeteg, 1894-ben 150, 1906-ban 171, 1916-ban pedig 280 beteg befogadására volt képes. Míg az 1865-ös év folyamán 60 eset került felvételre, 1916-ban már 367. Kétségtelen, hogy a Monarchia egész időszaka alatt hazánkban kisebb hányadban a felső, nagyobb részben a középosztály elmebetegség által sújtott tagjai ezt az intézetet keresték fel, amint ezt Pisztora F. 1977-ben publikált dolgozatában részletesen kifejtette.

79 Csupán két jellemző adat idevonatkozólag Schwartzer F. (1864) intézetének tizenkét évi (1851. jan. 1-től 1863. dec. 31-ig) betegforgalmát összesítő statisztikájából: a) Az intézetbe ezen idő alatt felvett 357 beteg közül 204 került ki a „műveltebb", 131 a „közép" és 22 az „alsóbb" osztályokból; b) Saját költségén 311, államköltségen 42 kezeltetett, míg alapítványi helyen 3, a katonai rokkantak alapján 1 ápoltatott.

80 Ismeretes továbbá, hogy e létesítmény szerződéses alapon fogadott a hadügyminiszter által oda beutalt honvédtiszteket és közös hadseregbeli tiszteket is. Sajnálatos módon a Schwartzer-féle intézet, kórrajztárával együtt az 1945-ös budai harcok során elpusztult. Kórlapok csupán szórványosan maradtak fenn a más intézetekbe áthelyezett betegek psychiátriai dokumentációja között.

81 így tehát az intézet belső élete, fejlődése, therapiás sajátosságai főképpen a tulajdonos-igazgatók időszakosan kiadott „értesítőiből", „tudósítóiból" tanulmányozhatók. 77 Oláh G.: Az elmebetegkezelés újabb elvei. In: Az 1902. évi Második Elmeorvosi Értekezlet Munkálatai. Budapest, 1903. 124. 76 Schwartzer F. : A Budai Magán Elme és Ideggyógyintézet tudósítója és tizenkét évi működésének eredménye. Buda, 1864. 1—2. 79

Pisztora F.: Adatok az Osztrák—Magyar Monarchia hazai pszichiátriai intézményeiben ápolt betegpopuláció szociális összetételéhez. Orvosi Hetilap, 1977, 22, 2658—2659. 80 Schwartzer F. : A Budai Magán Elme... Buda, 1864. 9—13. ^Pisztora F.: 1975-ben tartott előadásában: „A Monarchia korabeli psychiátriai dokumentáció és kórrajzírás sajátosságai és hasznosítható szempontjai a jelen számára" a kor különféle kórrajzszerkesztési szisztémáit ismertette, függőleg az intézmények típusaitól és az