Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben

lalkozás, a testi munka szükségességét/'" Moravcsik E. E. (1897) szerint a paranoia gyógyításában a testi foglalkoztatás, s főleg az elmebetegek coloniális rendszerében meghonosodott élénk testmozgással egybekötött nagyon változatos munka igen jó hatású szokott lenni, s a tünetek jelentékeny elhalványodását eredményezheti. Salgó J. (1899) therapiás koncepciójában viszont a rendszeres felelősségteljes szellemi munka leállítását javasolja abban az esetben, ha a paranoiásoknál hevenyebb tünetek jelentkeznének. Oláh G. (1903) paranoiások gyógyításával kapcsolatos fő direktívája: „A heveny lefolyású eseteket minden káros befolyás elől körülsáncolni, a krónikus eseteknél pedig a beteget bizonyos szociális niveaun megtartani"

68 Szerinte a nagyon kifejezett paranoia formáknál (ide sorolja a szerelmi, a perlekedési és az üldöztetési tébolyt), vagyis ahol a téveszmék rendszerezettebbek, az ignoráló és elterelő eljárást kell követni, vagyis a beteg elméjét a pihenés időszakain kívül mindenféle tárgyakkal foglalkoztatni célszerű, melyek téveszméi körén kívül fekszenek. Különösen nagy súlyt kell fektetni ezen vesanusoknál az összizomzatra kiterjeszkedő és az elmeműködést is igénybevevő tervezgetéssel járó izommunkára. A feladat ezenkívül itt inkább a szociabilitás visszaszerzése, bizonyos óvatosság és önkritika beoltása a betegbe. Az enyhébb paranoid jellegű abnormitások kezelésében viszont változó arányban szükséges a mellőző, az elterelő és az ellenható psychicus gyógyeljárásokat alkalmazni. Oláh G kifejti továbbá, hogy nem híve a főleg vesaniás beteganyagot szerepeltető ún. „intézeti ünnepélyek" rendezésének: „Ezek többnyire a nemesebb indulatokat sértő látványossággá fajulnak el, s kidomborítják a beteg elme kóros vonásait. . . A modern elmeorvoslás túl van már az elmebetegekről való gondoskodás ilyen demonstrálásán és ahelyett megad minden módot az elmeorvosnak arra, hogy esetről-esetre intimebb körben szerezzen örömet betegeinek.. . "

fi9 Oláh G. ezt meg is tette, többek között pl. olymódon hogy 1902-ben angyalföldi igazgató főorvosi funkciójában, az öntudatosabb közkölt^éges betegeknek olyan ruhákat rendelt — felettes hatósága engedélyével — aminőket a betegek maguknak éppen kívántak. 6. A betegekkel való hangsúlyozottabb egyéni foglalkozásra és individuális psychotherápiára elsősorban a magánelmegyógyintézelekben, majd később a kedélybeteg 67 Lechner K.: i. m., 114—115. o. : „Az izom-munkával járó foglalkozás fokozza a szervezet anyagforgalmát, javítja a test táplálkozási viszonyait és ezek által jótékonyan bejölyásolja az agyvelő életfolyamatait. Az agyvelő jó túpláltságával karöltve jár a hangulatok emelkedése és a közérzet javulása. Mindkettő tetemesen növeszti a gyógyulás reményét. De a foglalkozás leköti a figyelmet is, mi által munka közben állandóan új érzések (főleg izomérzések) és új képzetek tódulnak az előtérbe, mi alatt a régiek, a kórosok, gyakorlat hiányában, fokozatosan elhalványulnak, sőt nem egyszer, végleg feledésbe is mennek. Nézeteltérések a foglalkozás hasznosságát illetőleg nincsenek. Nehézségek legfeljebb abban merülnek fel, vajon az egyes betegek számára megtalálhatjuk-e mindenkor a nekik alkalmas munkanemet? Hazánkban, ahol a betegeink tömege napszámosokból,földművesekből és iparosokból áll, ápolótelepek, gazdasági kolóniák, tehenészetek, kertészetek és iparosműhelyek felállításával, főző, mosó, varró-lielyiségek berendezésével aránylag könnyen kielégíthetjük az ebbeli igényeket. Kissé bajosabb a műveltebb osztályú betegeknek megfelelő foglalkozást nyújtani. Minden irányú hajlamot és követelést kielégíteni szinte képtelenség. Legjobban beválik a szépművészetek, az iparművészet és az irodalom kultiválása. A zene, a festészet, a szobrászat, a finom vasmunkák, papírmunkák készítése, a lombfűrész és rovásmetszés, börmetszés, égetés, könyvkötés stb. kellemes szórakozást nyújt. A hangos fölolvasás, szavalás, másolás, írás szintén sokakat kielégít. Némelyek szívesen megtanulják az csztergályozást vagy az asztalosmunkát. Újabb időben tért hódít a könyvnyomás, betűszedés és fèn v képezés.' ' 68 OláhG,: i. m., 104. 69 Oláh G.: i. m., 111.