Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pethő Bertalan: A psychiatria mint történeti rendszer

társ" megszűnik ott, ahol ,,betegségtünet"-rői beszélnek (Binswanger 1951), már csak az embernek mint társadalmi lénynek a vizsgálatával remélhető előrelépés. 6.3. A biológiai és a szociálpsychiatria ellentéte Végletes formájában ez az ellentét az antipsychiatriai pozícióba kerülő szociál­psychiatria és a custodialis típusú psychiatria hagyományainak őrzőjeként feltűnő biológiai psychiatria antinómiáját jelenti (3. tábla). A két elvont szemlélet egymást kölcsönösen megsemmisítő kritikájára egyfelől a betegség-fogalom mellőzése és a me­dicinális értelemben vett gyógyítás elmulasztása, másfelől a beteg személyes és társa­dalmi jellemzőinek mellőzése és a szociotherápia, valamint a rehabilitáció nyújtotta kedvező esélyek elmulasztása ad alapot. E kétféle negatív iatrogeniát kétféle pozitív iatrogenia súlyosbítja. Az antipsychiatriai pozícióba kerülő szociálpsychiatria az or­vosi, morális, psychoanalyticus, családi interactiós és socialis modell helyett konspirá­ciós és psychedelicus modell szerint vélekedik az „őrültségről" (Siegler, Osmond és Mann 1969). Ez utóbbi modellek a társadalom psychiatrizálását célozzák a psychiatria társadalmiasítása helyett, és az elmebetegek életformáját propagálva manipulálják a társadalmat. Ez az ideológia végső soron antihumánussá és cinikussá válik. R. D. 3. táblázat A biológiai psychiatria és a szociálpsychiatria szembenállása a szociálpsychiatria a biológiai psychiatria >> O S3 — < S demokratikus, toleráns, a „beteg" érde­keit védi, társadalomkritikai szemléletet képvisel, a „beteg" szerepet szociális stratégiának tekinti, partnernek tekinti a „beteget", méltóságát őrzi, psychothe­rapiás alap-beállítottságú, a therapiát interactiós folyamatnak tekinti, a motí­vumok maximális analysisére törekszik, a therapiás folyamatban maximális kö­zös felelősséget ébreszt, a csoportfolya­matban a betegek kölcsönösen thera­peutákká válnak, a therapiás csoport messzemenően önmeghatározó autoritativ, intézményes hierarchikus, apersonalis, asymmetrikus (dyadicus) or­vos-beteg kapcsolatra épít, túlfeszíti a megmagyarázást, a custodialis psychi­atria örököse, korlátozza és sérti a sze­mélyes szabadságot, társadalmi erőszak­szervként működik, punitív, a somaticus therapia túlhajtása és a psycho-socio­therapia elhanyagolása révén biológiai műtermékké teszi a beteget, figyelmen kívül hagyja a környezeti feltételeket, therápiának álcázva manipulálja a társa­dalmat .2 >> 5 £P •I S túlfeszíti a megértést, figyelmen kívül hagyja a somaticus kórfolyamatot, nem törődik az egészséggel, szabadjára engedi az abnormálisan viselkedő embert, az egyenlőség mítoszával keni el a betegség által létesített egyenlőtlenséget, a psycho­szociális felépítménnyel törődve, szem elől téveszti a somaticus alapokat, a biológiai kezelés elmulasztásával és kóros közösségek istápolásával szociális mű­terméket állít elő, a beteget és a beteg kö­zösséget konzerválja és emancipálja meggyógyítás helyett, elmulasztja a hu­mánus segítség-nyújtást, antipsychiátria ürügyén manipulálja a társadalmat az abnormális viselkedés gyökereként somaticus kórfolyamatot keres, a beteg­séget biológiai alapjainak megfelelően biológiailag gyógykezeli, a beteg egészsé­gét igyekszik helyreállítani, az abnormális viselkedést somaticus (kór)folyamat tü­netének tekinti, valódi segítséget nyújt a rászorulóknak, a beteget az egészségesek szintjére igyekszik emelni, természettudo­mányos alapon humanista eszményt kö­vet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom