Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Die Waage, 1980 (H. Szende Klára)

idején, vonzáspontja volt a sok idegennek és zarándoknak, akiknek kimondottan jó orvosi és ápolási ellátást nyújtottak, sőt gondos izolálást a járványos betegségek esetében. Az 1295. évi okirat említi meg talán a legrégebbi középkori aacheni kórházat Blasius kórház néven, ahol szállást nyújtottak az idegeneknek, és szükségszerűen ápolták is őket. 1336-ban már állt a városi tanács által alapított és a városi orvos felügyelete alatt álló Bürgerspital az akkori Radermarkton, a mai Münsterplatz-on, ugyanakkor a város kapuja előtt a Leprosorium. A 17. században a Szent Erzsébet rendi nővérek munkája nyomán jelentékenyen fejlődött az egészségápolás. Négy testvérrend szövetsége lényeges szerepet kapott a következő században, majd 1902-ben felépült a pavilonrendszerű Erzsébet-kórház a Mariabergen. 1759-ben magánadományokból épült a Marianus kórház. Az adományozók közül különösen kitűnik Johan von Wespien polgármester özvegyének, Maria von Wespiennek (megh. 1758) akkoriban hatalmas összegű, százezer talléros adománya. A leprakórház, a Melaten fenntartása is kéregetéssel való adományokkal volt lehetséges. A 15. sz.-ban az Adalbert kapu előtt járványkórház, a 17. sz.-ban a városban pestisházak voltak, vizesárokkal körülvéve. Még a 19. században is ott helyeztek el infekciógyanús betegeket. A gyors iparosodáskor a 19. sz. húszasharmicas éveiben a faluról városba költözés túlnépesedést eredményezett, mely különösen a szegény néprétegben növelte a betegek számát. Szükségessé vált az orvosi és kórházi állapotok megreformálása. Friedrik Ark (1807—

Î878) aacheni városi építőmester tervei alapján 1855-ben készült el a gazdaságos beosztású, nagyon szép közkórház. 1886-ban pavüonrendszer szerint épült a Segítő Mária-kórház, majd 1895-ben a Mariabergen a városi kórház. A 19. sz.-ban egymás után létesültek az új intézmények, a Segítő Mária, a Marianus, a Lujza kórházak. A II. világháború után 1966ban alakították át a Technikai Főiskolát egyetemi klinikává. A szerző végül szép illusztrációk kíséretében bemutatja az aacheni klinika gigantikus kórházegyüttesét, annak külső és belső berendezését, mely a fejlődés során tapasztalt építészeti módszerek egyesítésével, kitűnő orvosi ellátásával valóra váltotta a hosszú idők folyamán elképzelt vágyálmokat. Band 19, Heft 3. Pitt scher, Marielene: Medizin-Geschichte in der Gegenwart. Ein menschliches Bild vom Menschen (94—102. p.). Marielene Putscher orvosi munkája mellett művészettörténeti, archeológiai és filozófiai tanulmányokat is folytatott. 1972től a kölni Egyetem Orvostörténeti Intézet kutatási részlegének a vezetője. Az orvostörténeti kutatások orvostudományi felhasználásában négy korszakot különböztet meg: /. a hagyományok története a 18. sz. végéig — a 19. sz. elejéig, 2. hézag a 19. században, 1840 körül a 19. sz. végéig, 3. újrakezdés a 20. sz. fordulóján, 4. a 20. században napjainkig. Az első korszakban az orvos tapasztalatait a gyakorlat, az együttműködés során, hallás útján és a maga gyűjtötte könyvekből szerezte. Tudása bővítéséért az utóbbiból egész gyűjteményre volt szüksége. E gyűjtemény a tanulmányaihoz szükséges könyvek megtartásából, atyjától vagy nagyatyjától örökölt könyvekből és írásokból származott, melyeknek tartalmában alig volt különbség. Többnyire orvosi kézikönyvek, régi fűvészkönyvek és anatómiai atlaszok voltak ezek, elsősorban az ember belső részeinek képét ábrázolták, melyeket művészek és orvosi szempontból laikusok