Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
FOLYÓIRATOKBÓL - Medizinhistorisches Journal, 1979 (Rákóczi Katalin)
céljának. Ez a magasszintű gyógyítás megelőzte korát, és mivel a későbbiekben hiányoztak a társadalmi és gazdasági feltételek, e virágzó kezdeményezésnek évszázadokig nem volt folytatása Európában. Ganzinger, Kurt: Über die Termini „Parmacognosis" und „Pharmacographia'\ Ein Beitrag zur Geschichte der pharmazeutischen Wissenschaften (186— 195. p.). A farmakognózia, farmakográfia fogalmak a 19. században már általánosan ismertek. A szerző, a meteria medica alapos ismerője, a szakirodalomból vett példákkal bebizonyítja, hogy jóval korábban is ismert és használt terminusokról van szó. Benedum, Jost: Georg Haas (1886— 1971) Pionier der Hämodialyse (196— 217. p.). A vérmosás megvalósításában Georg Haas úttörő munkásságot fejtett ki. Már 50 évvel ezelőtt mind elméleti kidolgozásában, mind gyakorlati alkalmazásában eredményesen alkalmazta ezt a módszert. Tevékenységéért magas elismerésben részesült. Ve scia, G. Fernando: Henry E. Sigerist: The Years in America (218—235. p.). Henry Sigerist orvosi képesítése mellett a klasszika filológia terén is alapos felkészültséggel rendelkezett, amelyet K. Sudhoff mellett Lipcsében sajátított el. Könyvei és tanulmányai elsősorban orvostörténeti és orvoselméleti vonatkozásúak, feldolgozásaival mégis az orvosi szociológiát alapozta meg. Műveiben az ember gazdasági, társadalmi, ideológiai környezete került a középpontba, az egyén pedig ennek függvényeként. Tanulmányozta a Szovjetunió egészségügyét is, elismerő értékelése miatt kommunistának tekintették. Fontosnak tartotta a társadalombiztosítást, a megelőző intézkedéseket, a középkáderek szerepét. Sok javaslata már megvalósult az elmúlt években. Értékelése nem egyértelmű. Sudholï szerint Sigerist sziporkázó, ötletekkel teli elme. de nem alapos kutató. Ha tudományos érdemei részleteiben megkérdőjelezhetők is, munkásságát elismerés illeti. Életművéről alapos elemzés még nem készült. Bd. 14. Heft 4. Thomann, Klaus-Dieter : Die Zusammenarbeit der Sozialhygieniker Alfred Grot jahn und Alfons Fischer (251—274. p.). Az utóbbi évek kutatásaiban egyre jelentősebb helyet foglal el a társadalomorvostan, ezen belül a társadalomegészségtan. Az összefoglaló művek egész sorozata látott napvilágot. E tudományág kiteljesedésében Németországban A. Grotjahn és A. Fischer jelentős szerepet játszott, akiknek levelei az 1910— 1930-as évekből híven tükrözik ezt. Mindketten szigorú polgári álláspontot képviselnek, nem azonosulni kívánnak a dolgozó rétegekkel, hanem egészségügyi állapotának javításán fáradoznak. Mivel leveleikben sok ma élő személy neve is előfordul, a teljes kiadás ideje még nem érkezett el. A cikkben közzétett részletek azonban sejtetik, hogy foltos dokumentumokról van szó, és szerepük lesz majd a társadalomorvostan németországi történetében. Grell, Karl G.: Die Gastraea-Theorie (275—291. p.). A Gastraea-elmélet kidolgozása Haeckel nevéhez fűződik, aki a biogenetika legfontosabb alaptörvényének minősítette nézeteit. Keletkezésekor is és főleg az elmúlt száz év alatt azonban igen sok támadás érte. Jelentőségében senki nem kételkedett, hasznos kiindulópontnak is számított. A szerző az elmúlt időszak legfontosabb publikációit felülvizsgálva arra az álláspontra jut, hogy bár maga a tétel téves, de határozott megfogalmazása zseniális kihívás volt a maga idejében, amely arra késztette a kutatókat, hogy a szükséges korrekciót végrehajtsák. Haeckel erélyes fellépése hasznosabb volt a tudomány fejlődése szempontjából, mint szerény hallgatása vagy visszalépése lett volna.
