Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Banfai-Dollinger, Eva: Die Entwicklung der Zahnheilkunde in Ungarn bis zur Gründung der Zahnmedizinische Fakultät in Budapest (1955) (Huszár György) - Biedermann, Hans: Medicina magica (Tüskés Gábor)

értelmetlennek tüntette fel mindazokat a törekvéseket, amelyekkel az ősi kultúrák embere a kozmikus összefüggések harmonikus rendszerébe ágyazva arra törekedett, hogy a hatóerőknek a betegségek által fenyegetett egyensúlyát fenntartsa vagy helyre­állítsa. Biedermann a pharmako-, psycho- és szocioterápia tapasztalataira hivatkozva érvel amellett, hogy ma is jól felhasználható tudás rejlik ezekben az egykor lenézett eljárásokban. A bizonyítást kívánja szolgálni könyvével: mindenekelőtt történeti anyagon, így három, facsimile kiadásban már korábban is megjelent középkori kódex segítségével, továbbá etnológiai párhuzamok (navaho indiánok gyógyítási ceremóniái) idézésével és néhány, a modern gyógyászatban is eredményesen használt ősi módszer (akupunktúra) leírásával. A bemutatott eljárások gondolati hátterét a szerző az analogikus gondolkodásmód­ban véli megtalálni. Ennek érzékeltetésére C. G. Jung szinkronicitás-elméletét hívja segítségül. Eszerint a szinkronicitás bizonyos pszichikai állapotnak egy vagy több olyan látszólag távoli eseménnyel való egybeesése, amely a pillanatnyi szubjektív állapot értelmi párhuzamának látszik. Biedermann szerint az akazuális történéseknek ez a koincidenciája szolgál alapul mindenféle mágikus cselekményhez. Már az antik időktől kezdve ismerték és használták az archaikus, spekulatív és gyógyászati elemek szintéziseként megalkotott különféle táblázatokat. Ilyen például az aristotelészi négy ősminőség (stoicheia, complexiones) tanából származó humorális elmélet. Eszerint az elemek (somata) a négy ősminőség kombinációjából keletkeznek: a száraz és a hideg földet eredményez, a nedvesség és a meleg levegőt, a nedvesség és a hideg vizet, a száraz és a meleg tüzet hoz létre. Erre épült aztán először Polybosznak az ember természetéről szóló könyvében leírt, a Corpus Hippocraticumban áthagyományozó­dott elképzelése a test és lélek harmóniáját biztosító négy testnedvről. A négy nedvről szóló elmélet a négyféle temperamentumról alkotott felfogással összekapcsolódva szinte napjainkig megtalálható például a tibeti gyógyászati gyakorlatban. A középkorban a négy embertípust párhuzamba állították a környzet legkülönbö­zőbb tárgyaival és jelenségeivel (állat, szél, víz, évszak, étel stb.), s a megfelelési sémá­ból fontos következményeket, a mindig vágyott harmóniát biztosító diaetetikai elő­írásokat olvastak ki a gyakorlati életvitel számára. A diaetetikai előírások az emberi physist az universalis physis részeként értelmezték, s betartásuk az emberi természet megtisztulását (katharsis) hozta létre. Az egyik példa erre az 1390 körül készült „Tacuinum sanitatis in medicina" című felső-itáliai kézirat, amit az ismert nestorianus­keresztény arab orvosnak, Abulcasis de Baldachnak az antik humorálpathológia alapján készült műve nyomán írtak. A gazdagon illuminait kódex lényegében egy képes herbárium, amely a mágikus és empirikus gyógynövények rajzain és leírásán kívül a növények használati módját és tulajdonságait is tartalmazza. Biedermann részletesen elemzi a jelentősebb gyógynövényekhez (pl. mandragóra) kapcsolódó mitikus elkép­zeléseket, ugyanakkor rámutat a növények kísérletekkel bizonyított gyógyhatásaira is. Antik, pogány jellegű gyógyászati elképzeléseknek a keresztény középkorban csupán kisebb-nagyobb módosításokkal történő, folyamatos továbbéléséről és használatáról tanúskodik a 6. századi előzményekre visszavezethető ,,Libri quattuor medicináé". A harmadiknak bemutatott kódex, a „Wiener Dioskurides" 512 előtt készült Konstantinápolyban ajándékként. A nagyméretű képekkel díszített herbárium a nö­vények élő vagy préselt minta alapján készített rajzain kívül gyógyászati és farma­kológiai traktátusokat tartalmaz. Az ábrázolások nem mindig azonosíthatók ma ismert növényekkel, ezért a rendszerbe foglalás nem kis nehézséget okoz a botaniku­soknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom