Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Bolányi Imre—Palatkás Béla: Magyar nevek a nemzetközi orvosi terminológiában (kézirat) (Kapronczay Katalin)

A részletesen elemzett gazdag szöveg- és képanyag történeti, gyógyászati és néprajzi jelentőségén túl bepillantást enged a középkori embernek az egészségről és betegségről alkotott felfogásában. Az egészséget és betegséget nem vezették vissza egyszerűen külső tényezőkre. Az egészséges állapotot mint az ember személyes felelősségétől is függő folyamatot olyan világrend horizontján szemlélték, amit az emberen kívül álló erők is befolyásoltak. Az egészségnek és az egészség fenntartásának ez az individualizáló, ugyanakkor az egészet is szem előtt tartó elképzelése szerves része volt a középkor orvosi antropológiájának, s a gyógyászatban a szubjektumhoz fordulás egyik korai formájaként értékelhető. Végül megemlítjük, hogy a budapesti Egyetemi Könyvtár is őriz néhány jelentős, a kutatásban eddig kellőképpen figyelemre nem méltatott középkori orvosi kéziratot : Abulcasis „Altasrif" című főművének „Chyrurgia... " című része mellett Isak Judalus „Általános és részletes diaetetiká"-ja 1483-ból és Avicenna „Kánon"-jának függelékeként többször is kiadott „A szív erői" című mű kézirata. Az ismertetett könyv ösztönzésül szolgálhat a filológusoknak és az orvostörténészeknek arra, hogy közös összefogással feltárják ezeknek a kéziratoknak még rejtett értékeit. Tüskés Gábor Bolányi Imre—Palatkás Béla: Magyar nevek a nemzetközi orvosi terminológiában. Budapest, 1962. 18 p. (Kézirat). A magyar nekrológ-bibliográfia és a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem történetére vonatkozó adatgyűjtés után további értékes összeállítást készített Bolányi Imre és Palatkás Béla. A kéziratot voltak szívesek kutatási segédeszközként átengedni. (Az érdeklődő kutatók a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár olvasótermében bármikor igénybe vehetik.) Összegyűjtötték azokat a nemzetközi orvosi irodalomban használatos terminus technicusokat, amelyekben magyar kutatók neve szerepel. Ismeretes, hogy minden tudományágban gyakran neveznek el egy-egy új fogalmat felfedezőjéről, első ismertetőjéről. Ez a kutató szakmai elismerését jelenti, különösen akkor, ha a nemzetközi szakirodalomban is ez a kifejezés honosodik meg. A magyar orvostudósok nem szégyenkezhetnek, mivel 130 olyan kifejezést találtak a szerzők, amelyek magyar orvoskutatók nevét őrzik. Ez a lista ma már bizonyára tetemesen megnövekedett, hiszen az összeállítás közel húsz éve, 1962-ben készült el. A kifejezések betűrendben követik egymást, az összeállítók közlik az esetleges szinonimákat is. Röviden leírják a kifejezés által takart fogalmat, jelenséget, a szerzőre vonatkozó legfontosabb személyi adatokat, az első publikálás bibliográfiai adatait. Néhány fogalom tartalmát, illetve a kutató kilétét nem sikerült az összeállítóknak kideríteni. Mi már szerencsés helyzetben vagyunk, mert az 1971-ben kiadott Orvosi lexikon a bizonytalan kérdések nagy részére feleletet ad. így a meghatározatlanul maradt kifejezések megoldása kb. 95%-ban megtalálható. Ezeket a hiányosságokat is figyelembe véve, elismeréssel szólhatunk a szerzőkről. Hézagpótló és úttörő szándékú összeállításukkal a könyvtári kutatások fontos segédeszközét adták az érdeklődők kezébe.